Mindig úgy érzem hogy félresiklott az életem. Mintha a jelen pillanat nem rendes valóság lenne. Éreztetek már hasonlót?

Volt ilyen, hajnal háromig forgólódással meg minden. Aztán továbbléptem a semmibe, amitől talaj lett a lábam alatt. Szinte minden ott volt, amitől tartottam korábban, de valahogy szerethetően. Iskola volt, nem szerettem, tehát félbe hagytam. Hamarabb is lehetett volna, de így is jó lett a vége. Aztán egy darabig kemény melókkal kellett ellenni. Szövődményei ellenére is az egyik legértékesebb fejlődési szakaszomként tartom számon.