Mit tegyek, ha úgy érzem sem a sport szelet sem az őrangyalok sem Buddha nem tud energiát tenni belém?

Na,komolyra fordítva a szót örülnék ha valaki segítene nekem. Az az igazság,hogy teljesen elvesztem. Amit érzek: folytonos évek óta tartó rossz kedv,hányinger,hasfájás,szorongás,folyton pisilnem kell stb Szerintem valami lelki dolog. Nem tudok kikelni már hetek óta az ágyból csak ha nagyon fontos.

Már kisebb koromban is szorongtam pl határozottan emlékszem,hogy ovis koromban hajnali fél1kor még bőgtem,hogy nem tudok aludni,nos kicsit enyhült utána majd amikor elkezdtem kamaszodni akkor pedig belekerültem ebbe a depresszió hullámba,nem voltak barátaim,elkezdtem hízni meg ilyenek,DE a tanulás nagyon jól ment! Felvettek jó gimibe,lett barátom,barátaim szerettem a közösséget,igaz nagyon szorongtam akkor is de voltak céljaim. Kb 16 évesen anyukámnál kiderült,hogy van valakije apám ezért folyamatosan cirkuszolt és nem bírtam elviselni vagy nem tudom,de mindennap ivott,vert mindenkit. Ennek hatására kijött a pánikbetegség,amire gyógyszert szedtem,jelenleg a csökkentésnél tartok,de szerintem kezd megint visszajönni a dolog. Idén már másodszorra próbálkozom az érettségivel,mert ugye a családi veszekedések után nagyon leromlottak a jegyeim,lógtam a suliból stb. Orvos akartam lenni,vagy legalább jobb életminőségben élni. Viszont azt hiszem teljesen megtörtem,nincs motivációm semmihez,nem érzem úgy hogy értelme lenne energiát fektetni bármibe is,mint tanulás,fogyókúra/sport,kapcsolatok építése,jövő tervezés. Legszívesebben csak feküdnék az ágyba és aludnék hogy ne tudjak semmiről, egy marék nyugtató kíséretében. Egyre inkább érzem,hogy talán véget kéne vetni az életemnek,mert üres,nem tudok változtatni és sose lesz jobb. Nem segít senki és semmi a legjobb jóindulat ellenére sem,se gyógyszer se barátok se orvosok semmi. Mit tegyek? Menjek a falnak?