Aki szegény, maga tehet róla! Mit gondoltok erről a kijelentésről?

Ez a dolog sok mindentől függ. Tényleg nem lehet fekete-fehéren szemlélni, mert ahány ember van, annyiféle a történet... Nem lehet kijelentéseket tenni, hogy "te szegény vagy, én bezzeg gazdag, mert én tudtam tenni érte, te is tehettél volna stb." Nem szeretem az ilyen szarkasztikus véleményeket.

A legfontosabb szerintem, amit a #6-os írt. Úgy hívják ezt másképp, hogy a tanuláshoz való hozzáállás, attitűd. Aki szegény környezetből jön, annak általában negatív attitűdje van a tanuláshoz, amit a család, a kortársai is erősítenek benne. Aki szakiskolába, gettóiskolába, szegények iskolájába jár, abból kevés eséllyel lesz orvos vagy fizikus. De nem azért, mert hülye, és lusta érte tenni, hanem azért, mert nincs benne az a kialakult tudat, ami másban benne van, hogy ha tanul, előre jut. Egyszerűen nincs belé nevelve ez, sok ember tehát ezért nem képes megtervezni a jövőjét és tenni érte, mert a szüleinél is már azt látta, hogy dolgoznak és hazaérve TV-t néznek. Az ilyen ember nem lusta, csak egyszerűen így szocializálódik.

Akinek viszont diplomások a szülei, vagy a szüleiben van ambíció, hogy ha valamiért nekik nem, akkor a gyereküknek sikerül majd "nagyra törni", akik jó iskolába kerülnek, azoknál más a helyzet. Ott a környezet is elvárja, hogy tanuljanak tovább, és ez az elvárás a gyerekben is meglesz önmaga iránt. Az ilyen ember felnőve mindig a jobbat akarja, és hajt a sikerekért.

Persze ez is fekete-fehér így, ahogy leírtam. Sok ember lehet, hogy szeretne tanulni, de hülye hozzá. Más okos, de lusta, nincs kedve, így tesz rá. Tehát van, akinek tényleg a hibája, hogy nem jut sehová és szegény. De a legtöbb ember csak sodródik az árral, és a legtöbben csak tovább öröklik a szüleik szociális körülményeit.

Nagyon egyetértek több hozzászólással, szinte nincs is mivel kiegészíteni. Azért a kannás bort vedelő koldussal kapcsolatban is biztosak lehetünk abban, hogy sose így tervezte. Ha mernénk egymás felé fordulni, senki nem értetlenkedne ezen se.

A felelősség vicces jószág egyébként. Ritkán 100% és még ritkábban 0%. Valahol a kettő közt mozog többnyire. A gyerekként és fiatalon eldőlt dolgokkal kapcsolatban pedig sose jut túl közel a 100%-hoz. El se meritek képzelni, mit kapnak jóravaló, ügyes és eszes gyermekek a saját szüleiktől nap mint nap, mire tényleg bukdácsolni kezdenek az iskolában. Soha nem fogod hallani a médiában ezt. Soha nem fog senki dolgozni a megoldáson. Erejük teljében levő, tudatos polgárokból álló társadalmat nem lehetne így terelgetni "vissza a munka világába", meg hasonlók, miközben a pofájukba tolják nap mint nap, hogy ők meg azért mégiscsak milyen császári módon elvannak a mi önként választott szegénységünkből.