Mit tegyek? Az életem olyan semmilyen, nem látok benne értelmet (lent) 17/l

Barátom van,őt szeretem,de ezen kivül senkit és semmit.A családommal sincs semmi problémám,de szeretetet nem érzek.

Ami úgymond érdekel az olvasás meg a rajz,de igazából ezt se mondanám hogy szeretem,csak akkor csinálom ha nincs dolgom,hogy valamivel teljen a nap,egyébként nem szakítok rá időt,nem hiànyzik.

Barátaim nincsenek,ez néha hiányzik,de néha nem,mert a barátomat és kb 2 embert leszámítva akit kicsit kedvelek,nem szeretem az embereket,undorítónak tartom a nagyrészüket,a korosztályomat pláne.

Örülni nem is tudom mikor örültem őszintén valaminek utoljára,két éve már biztos van.

Az életről úgy gondolkodok hogy mi várna rám,semmi,munka ami még rosszabb mint az iskola(persze,attól még fogok dolgozni,mert kell a pénz meg nem is naplopó akarok lenni)

,aztán hazamegyek kitudja mikor,de már úgysincs kedvem semmit csinálni,és még ha rá is venném magam hogy pl elmegyek moziba,vagy bárhova,ez csak egy példa volt,max ott érzem jobban magam kicsivel,de utàna minden ugyanolyan lenne.

Semminek nem örülök úgy igazán,semmit és senkit nem szeretek,a barátomon kivül.

Pszichológushoz nem megyek mert anyám elpletykálná az ismerősöknek,másrészt a baràtom is keveset tud ebből,egy idegennek úgysem mondanám el.

Volt aki megkérdezte hogy hogyhogy élek még,ha igy látom az életet?

Hát nem tudom,öngyilkos se akarok lenni,nem érdekel az sem.