Hogy küzditek le azt, mikor valamit nagyon nem mertek megcsinálni, de muszáj?

És milyen jól teszi! Szerinted mit gondolna a válaszoló fiáról mindenki, ha anyuci szerezne neki melót? Még a minimális tiszteletet se kapná meg, azt az icipicit, ami a diákoknak (nem) jár.

Én is melót keresek, sajnos-szerencsére van gyakorlatom álláskeresésben, ha kell a bátorítás írj ;)

Amúgy a nyakukra kell járni minden nap, hogy van-e már meló, azt várhatod, hogy majd ők értesítenek :/ Tudom ez introvertáltként nehezebb, de muszáj.

Van egy osztálytársam, aki egy igen szegény családból származik. (nem, nem cigány és nem is a sokadik gyerek.) Értelmes, normális lány. Tanév közben is diákmunkázik, mert kell. (technikus képzés, így a tanárok is elnézőbbek a hiányzott órák miatt) Nála konkrétan az a tét, hogy kerül e kaja az asztalra. Ennek fényében kétlem, hogy valaha is félt volna egy kicsit is attól, hogy az ügyintézés közben valamit nem tud, meg kell kérdeznie, kezdő lesz egy munkahelyen és eleinte szintén sokat kell kérdeznie, stb. Ha volt meló ment, akár hétköznap éjszakásba is, és másnap reggel nyolckor ott ült velünk az első órán úgy, hogy semmit nem aludt.

Mindezzel nem bántani akarlak. Egy fiatalnak sem kéne ilyen helyzetben lennie, csak azt mondom, hogy képzeld magad a helyébe és mindjárt nem fogsz félni egy kis ügyintézéstől.