Mit gondolsz arról, ha valaki úgy kezd el valamiről álmodozni, hogy a kiindulópont egy lehetetlenség?

Ha valaki olyanról álmodozik, hogy bárcsak tudna egy olyan könyvet írni, amit nagyon sokan elolvasnának és elsőre senkinek nem tetszene, de mindenki mégis elolvasná újra és új dolgokat vennének észre a könyvben és így tovább újra és újra olvasva egyre több új dolgot vennének észre a könyvben és a végére a sokadik olvasásra mindenki azt mondaná, hogy ez a legjobb könyv a világon, és közben nem tud írni és nincs ilyen tudása, amit leírhatna és fogalma sincs mi lenne a könyvben, még a témáját sem, akkor mit gondoltok erről az emberről? Erről az egészről mit gondoltok? Tudtok hasonló példákat mondani?