Az oregebb emberek (70-90+) gondolkoznak azon hogy nemsokara meghalnak? Vagy arra hogy elalszanak es lehet hogy tobbet nem kelnek fel? Vagy ebben a korban erdekli oket egyaltalan?

Teljesen változó ki hogy éli meg, na meg nem mindegy milyen állapotban, milyen korban van.

70 évesen nagyszüleim még elég jó egészségnek örvendtek, nagymamám 80+ éves korában hirtelen épült le, és úgy halt meg, igazából mikor utoljára láttuk, akkor látszott hogy belenyugodott már a sorsába. Nagypapám utána évekig gyakorlatilag csak vegetált, ő úgy volt vele, hogy neki a halál már megváltás, és így is 90+ évig élt.

Másik nagymamám szintén 90 felett van, és eléggé épül le szellemileg, testileg, tőle évek óta azt halljuk, hogy sokkal egyszerűbb lenne fel se kelni reggel. Ilyen idősen már úgy vannak vele, hogy amit lehet megéltek, átéltek, látták a gyerekeiket felnőni, látták az unokákat felnőni, és sok újat nem hoz nekik az élet.

Szerintem öregkorára már túl van az ember ezeken a gondolatokon, és természetesnek veszi hogy egyszer vége lesz. Látja hogy az ismerősei, testvérei, családja szép lassan meghalnak, és tudja hogy nélkülük is megy az élet tovább.

Meg mondom, szerintem sokat számít, hogy látták a jövő generációt és úgy mennek el, hogy volt értelme az életüknek.