Hangulatingadozás?

Nagyon durva, egyik percben nagyon jó kedvem van, a másikban meg kész idegbeteg vagyok. Néha nagyon utálok élni, érzem, hogy minden szar. Csúnya vagyok, az életem meg úgy szar, ahogy van. Ettől független próbálok jó kedvű maradni, de annyira felesleges. Nincsenek barátaim, apám leszar, nem vagyunk rosszban, de nem is beszélünk. Egyedül anya maradt, akiért érdemes élnem, de ez kevés. Egész nap csak fekszek, de lelkileg semmi erőm nincs semmihez, meg kedvem se. Tudom, hogy ez ilyen kor (15/L), de elegem van ebből. Annyiszor próbáltam boldog lenni, de nem megy. Régen jártam ki futni, már ahhoz sincs erőm. A barátaim is szarnak rám. Eddig még mind ezt tűrtem, sose tudtam kiadni magamból, nem is volt kinek. Egyedül megoldottam a dolgokat, de már nem bírom. Mit csináljak, mert már úgy érzem ez nem normális, mindenkit csak bántok, vagy leordítom fejét. Teljesen kifordultam önmagamból. Mihez kezdjek?