Gondolkodás a párizsi események és a világ reakciója kapcsán - létezik e szabad akarat?

Ez nem a szabad akarat kérdése. Akik kitervelték, lehetővé tették a végrehajtását, és végül végre is hajtották ezt az egészet, nagyonis jól tudják, hogy Európa elpuhult a nagy békéjében, liberalizmusában és toleranciájában, és tudják, hogy úgyis mindenki struccpolitikát fog majd folytatni, senki sem fog tényleges intézkedéseket tenni a fenyegetés ellen, mert rohadtul nem veszik komolyan azt. Szerintem ez a korszak péntek estig tartott, innentől kezdve komolyan el kell gondolkodnia a vezetőknek, hogy meg akarják-e védelmezni a civilizált és felvilágosult Európát és annak életmódját, vagy továbbra is azt teszik, amit eddig is: homokba dugják a fejüket. Nekem személy szerint eszem ágában sincs csadort adni a barátnőmre/feleségemre/lányomra, és szerintem sokan mások is így vannak ezzel. De ne a kereszténység nevében és védelmében szálljunk szembe velük (a vallásháború a legundorítóbb dolog a világon, és Európa manapság inkább humanista, sem mint keresztény), hanem az életmódunk, szeretteink és saját magunk védelmében. Ez is egyfajta hit szerintem. Vegye mindenki számba, hogy mi a legfontosabb neki, és azért álljon ki.

Nem cseréltem profilképet, nem gyűlölöm őket jobban, nem rettegek, és nem ugrottam senki torkának. Az ismerőseim közül vagy 5 ember cserélt képet, egy napra és annyi volt.