Mit tegyek? Nem szeretek élni, felesleges az egész.

18 éves leszek jövö héten,lány vagyok ha ez számít.

Üresnek érzem magam,egy kis örömön a kapcsolatom miatt és ha néha néha veszek magamnak valamit(bár ritkán veszek,az anyagi helyzetünk kicsivel átlag alatti talán)kivül max egy kis dühöt érzek néha,mást semmit.

Csak azt várom hogy végre végezzek a sulival,persze tudom utána se lesz jobb sőt... Vendéglátós suliba járok,de ez nem érdekel,lehet hogy emiatt vagyok csak 3-as átlaggal,de lehet máshol sem lenne másképp.Amúgy 10.-be járok évvesztesség és egy bukás miatt.

Az osztálytársaim nem érdekelnek,1-2 ember kivételével bevallom lenézem őket egy kicsit,tipikus tinik,na nem mintha én olyan kiemelkedő lennék,de azt érzem hogy más vagyok,bár lehet rossz értelemben,nem tudom.

Igazából az emberek se érdekelnek,rossznak gondolom/tapasztalom őket,persze lehet más meg engem tartana rossz embernek,de ez az én gondolataimon nem változtat.

A barátomon kivül nem szeretek senkit,az anyámmal semleges a kapcsolatom,az apámmal és bátyámmal egyenesen rossz.

Voltak haverjaim,de elkoptak mellőlem,nem érdekeltem többé őket,bár jobb is így mert többükről kiderült hogy barátság címszóval másra ment volna ki a játék(és nem,nem vagyok könnyűvérű,mindenki olyannak tart aki senkivel sem beszél,tanul vagy gépezik,kb mint egy remete,a barátom ismer igazán,tudja hogy normális,kis társasában nem vetem meg az alkoholt,bár bulizni nem

járok,tudja hogy tudok sokat beszélni,de ő is úgy gondolja hogy alapesetben visszafogott vagyok,csak őt nem zavarja,jobban illik hozzá egy ilyen lány mint egy nagyszájú,pörgős.)

A napjaim abból állnak hogy suli,tanulás,gépezés vagy olvasás,plusz amikor találkozunk a barátommal,de semmi más.

Semmi célom nincs se a magánéletemben,sem hogy később mi akarok lenni nem tudom,a pszichológus,ügyvéd esetleg tolmács érdekel,de ezekkel nehéz elhelyezkedni,illetve sem pénzem,sem tudásom ahhoz hogy elvégezzem az egyetemet.