22-23 évesen hol tartotok az életben?

Hiszen még a seggünkön a tojáshéj. Harminc évesig, sőt, akár azon túl is, nem kell, hogy rendben legyen az élet. Épp csak a szárnyunkat próbálgatjuk... ne higgy a sok filmnek, csak szorongni fogsz tőle. Teljesen természetes és szokványos, hogy azt sem tudod, merre áll a fejed, nem tudod, mit szeretnél az élettől, nem vagy független, stb, stb. Majd kialakul. Még csak huszonéves vagy. Éppen hogy nem gyerek. Nem kell sietni, adj magadnak időt...

Amúgy sem fényes a (gazdasági, társadalmi, politikai, stb) helyzet, senki ne csodálkozzon, hogy nem tudnak a fiatalok zöld ágra verődni.

A kérdésre konkrétan válaszolva: dolgozok és tanulok, anyámékkal élek, kezdek kilábalni a depresszióból ezért egy fokkal optimistább vagyok a jövőre nézve.

21,5 évesen végzek a bsc-vel.. most vagyok 20. utána kapok egy lakást a nagyszüleimtől és szüleimtől. oda tervezek költözni a párommal. msc képzést levelezőn szereném elvégezni,hogy mellette már dolgozzak..

remélem sikerül.:)

támogatás nélkül valószínű halasztanék pár félévet msc előtt,hogy tudjak spórolni albérletre.

Igaz 26 vagyok...de 22 évesen volt szamám, munkám , 5 éve éltem párkapcsolatban, albérletben laktunk.

Most van saját ház, a munka ugyanaz, csak éppen válok...de megtaláltam a másik felem és várjuk a babánkat.

Szia! :)

Húúúh azt hiszem, elég tevékeny voltam... Most egyetemre járok, mellette az elmúlt években két OKJ-s képzést végeztem el. Angolul és németül beszélek. (C1)

Hogy ne függjek teljesen a szüleimtől, alkalmi munkákat vállalok, (a legtöbbet nyáron) de állandó munkahelyem még nincs. Lenne lehetőségem külön élni, de nem szeretnék... Ha egyetem után visszamegyek a szülővárosomba, a családdal fogok maradni még egy darabig, nagyon jó viszonyban vagyunk. (Most Pesten lakom.)

Rövidtávú céljaim között szerepel, hogy kicsit lazítok, eddig nagyon lefoglalt a sok tanulás és a munka, szeretném végre jól érezni magam, szórakozni... Emellett tapasztalatot szerezni a megszerzett szakmákban.

Kicsit hosszúra sikerült, bocsánat. Remélem, kielégítő válasz, ilyesmiket vártál.

23 éves leszek májusban. :)

23 (már inkább 24) éves vagyok, egyetemre járok, középfokú angol.

De úgy gondolom, hogy ezt nem lehet csupán papírokkal kifejezni. Például, amire én azt mondom, hogy a legtöbb, amit elértem, hogy ki tudtam dolgozni egy célt, egy hosszú távú tervet, ami egész életemet meghatározza, rájöttem, hogy mit szeretnék csinálni. Ez sokkal nehezebb volt, mint az egyetemre bekerülés vagy a nyelvvizsga. De ez csak egy példa volt, még sok ilyenből áll az elért helyzet.

Egyébként elég furcsa nekem, amikor a párkapcsolatot is ide sorolják az emberek. Ilyenkor kiráz a hideg.