Neked melyik eset szimpatikusabb: amikor egy könyvnek van befejezése vagy pedig amikor az olvasó saját képzelete, mérlegelése alapján döntheti el, hogy mi is lehet a történet vége? Miért?

Nekem kell a befejezés, utálom a nyitott kérdéseket.

Nekem is mindenképp kell a befejezés.

Igazából van, amikor tetszett a nyitott befejezés, illett a könyv hangulatához, szívesen elmorfondíroztam rajta. viszont vannak műfajok, ahol dühítő, például olvastam egy pszichológiai esetről könyvet ("Szellemlány" Torey Hayden tollából), amiben egy gyerek sorsát és rejtélyét próbálja megoldani a fejlesztő pedagógus, akinek a gondjára bízták. Nagyon olvasmányos, alig tudtam letenni, de a vége nyitva marad, az ügyet a könyvben nem oldják meg, és ezáltal az egész könyv értelmetlen lett, lezáratlan, és mivel valós eset, ezért képzeletnek helye nincs, nem fikcióról beszélünk. Az író egyszerűen nem árulta el az ügy megoldását. Akkor minek kellett megírni? Szóval az felbosszantott, amennyire élveztem magát a könyvet, annyira csalódtam a végén.

Én a nyitott befejezést sokkal jobban szeretem mert rejtélyessé teszi a történést, több filozofálgatni valót hagy.