Mi a lényegi különbség egy megkínzott gólya és a vágóhidakon zajló napi szintű kegyetlenség között?

24# - Abból indulsz ki, hogy egy vegetáriánus/vegán az abszolút ártásmentességre törekszik, de ez tévedés. A legtöbbeknek nincs illúziója: egy emberi élet (közvetlenül, vagy közvetve) más élőlények életébe kerül. Például nemrég láttam, ahogy felszántották a földeket, és a varjak azonnal ellepték, kieszegették a gilisztákat, stb. Tehát a földművelés következtében állatok haltak meg.

A cél inkább az lenne, hogy minimalizáljuk a közvetlen ártalmakat. A legtöbb ártalmat pedig (a növények szempontjából is!) a hústermelés (és egyéb állathasználat) jelenti, mivel a vágóállatoknak is meg kell nőniük valamiből - növényeket esznek. A csirkehús a leggazdaságosabb ebből a szempontból: 1 kiló csirkehús kitermeléséhez 4 kiló gabonára van szükség. Tehát ironikus módon, ha közvetlenül növényeket eszünk, kevesebb növény pusztul el, mint ha úgy használnánk fel őket, hogy keresztülküldjük egy állat emésztőrendszerén. :) Ez máris egy komoly ártalom-minimalizálás. És egyelőre csak a leggazdaságosabbról beszéltünk. Íme az amerikai Cornell Egyetem publikációja (nők lapja-linket nem találtam) :

[link]

Kiemelem a lényeget: "Chicken meat production consumes energy in a 4:1 ratio to protein output; beef cattle production requires an energy input to protein output ratio of 54:1. (Lamb meat production is nearly as inefficient at 50:1, according to the ecologist's analysis of U.S. Department of Agriculture statistics. Other ratios range from 13:1 for turkey meat and 14:1 for milk protein to 17:1 for pork and 26:1 for eggs.)"

Elég vad számok szerintem. És nem a Cornell az egyetlen, ami erről adott számot.

--

Másodsorban nagyon sok növénynek el sem kell pusztulnia egy ideális (!) termelés mellett. Persze aratás közben nem figyelnek a növények érdekeire; egy növény élethez való "joga", és ebből adódó "érdeke" szerintem csak nagyon kevesekben merül fel, ezért a bevett aratási/szüretelési eljárások nagy része megöli a növényt, ami egyébként élhetett volna, mert csak a termésére lett volna szükség. (De ez sosem szempont, amiből számomra egyértelműen következik, hogy az emberek csak vega-ellenes vitában húzzák elő ezeket az érveket, máskülönben nem foglalkoznak a növények érdekeivel. Ezért tartom ezt a legálságosabb, legátgondolatlanabb ellenérvnek.) A gombákkal is hasonló a helyzet. A gombafonál károsítása nélkül lehet szedni. Gyümölcsöknél, hüvelyeseknél, magvaknál, gabonaféléknél szintén... és még sorolhatnám.

Harmadrészt nincs valami komoly, tudomány reputációja annak a nézetnek, miszerint egy növény pszichológiailag autonóm érző lény lenne. Ezek a nézetek a komolyabb tudományos körökben inkább hírhedtek, mint híresek. De legyen akármilyen ezoterikus nézetünk is a növények érzéseit illetően, én teljesen természetesnek tartom azt, amit te kétszínűnek: szerintem természetes, hogy egy hozzánk biológiailag közelebb álló lény halála nagyobb fokú empátiát vált ki. (Nem mellesleg fejlett központi idegrendszerrel rendelkező lények, tehát ténylegesen több fájdalmat élnek át.) Most nincs kedvem kutatni, nem tudom ki mondta: "Tegyen be az kisgyermekéhez egy nyulat és egy répát. Ha másnap reggele azt találja, hogy a megette a nyulat és a répával játszik, adok önnek 1 millió dollárt."

Szerintem nincs abban semmi rendkívüli, hogy kevésbé érezzük át az erdei madársóska megpróbáltatásait, mint egy bonobóét. :)

Ettől függetlenül én például a bogarakat, és más alacsonyabb rendű élőlényeket sem ölök, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nincs rá szükség. Egyelőre még a kényelmi érdekeimmel sem ütközött a bogarak életben maradási érdeke. :)

"Főleg, hogy amiről írsz, azt a legtöbb helyen szigorúan büntetik, innentől kezdve pedig nem etikai, hanem jogi kérdés az, hogy ennek mennyire megoldható a betartatása és szankcionálása."

A kérdésemmel is egy jelenségre akartam rámutatni: az ország egyként hördül fel egy cica- vagy kutyabántalmazás hallatán, de mindenféle értelmes morális- vagy biológiai distinkciók nélkül öl (vagy ölet) halomra más állatokat. Ez pusztán szokásokkal, és egyéb kényelmi szempontokkal igazolható, ami az én értékrendemben nem elegendő kifogás.

De ezt sokkal jobban megfogalmazza a cikk. Újra linkelem: [link]

"Mindenki megpróbált vega lenni, csak nem bírta."

[link]

Szerinted ők azóta már mind halottak?

Több tízmillió vegetáriánusról és vegánról beszélünk.

Ez a tanulmány perig arról ad hírt, hogy mennyire NEM öngyilkosság a vegetarianizmus. Több tíz hivatkozással: [link]

Ajánlom figyelmedbe a "tables" részt, aminél nyelvtudás nélkül is látható, hogy egy adott betegség milyen mértékben érint mindenevő embereket, és milyen mértékben vegetáriánusokat. A legtöbbnél jobbak a vegánok mutatói, de olyat is találunk, ahogy ugyanolyanok. Csak ritka esetben rosszabbak.