Van itt olyan felnőtt, aki úgy érzi nem tud beilleszkedni a társadalomba?
23 éves vagyok, lediplomáztam, de nem fogok tudni vele elhelyezkedni, mert a világ szemében teljesen haszontalan. Szeretnék a saját lábamra állni, önellátó lenni, de egyelőre fogalmam sincs mihez kezdjek.
Most keresek először igazi munkát és úgy érzem, hogy valahogy semmi nem passzol hozzám, amúgy is szociális fóbiám van, az emberektől nagyon tartok. Egész életemben csak bántottak azért, mert félénkebb és érzékenyebb voltam, de azzal, hogy folyton belém rúgtak, csak még félősebb lettem. Olyan dolgoktól rettegek, ami másnak természetes. Ezért amennyire lehet kerülöm a kapcsolatot másokkal, hogy megvédjem magam.
Valahogy úgy érzem, hogy nem illek ebbe a világba sehogyan. Szeretnék hasznos lenni és élvezni is, amit csinálok. A környezetemben mindenki panaszkodik a munkájára, de közben másokat is állandóan rosszallóan kibeszélnek, hogy XY nem szeret dolgozni, vagy rosszul dolgozik. De hiszen elsősorban mindenki a pénzért dolgozik, hogy meg tudjon élni. Nagyon keveseknek adatik meg, hogy pont egybeessen a kettő és ha nem szereti, jó eséllyel rosszul is csinálja.
Azt hiszem nekem teljesen más elképzelésem van az életről, meg mindenről a világon. Félek, hogy emiatt örökké nehézségeim lesznek vagy előbb-utóbb a híd alatt kötök ki. Például gyárban dolgoztam és kín szenvedés volt az egész, minden másodpercet számoltam és otthon már csak a sebeimet nyalogattam és aludtam, hogy másnap tudjak dolgozni valahogy (nem bírok állni 8 órát, mert tropa a gerincem és visszeres a lábam, valamint kisebesedett a kezem is a szereléstől). Bármi szórakozás vagy életnek nevezhető dolog nem fért be a kettő közé. Én nem akarok ilyen fiatalon letenni az életről teljesen és a munkának élni.
Barátaim sincsenek, mivel a képmutatást sem bírom, ami a mai kapcsolatok alapja sajnos. Kedves vagyok mindenkivel, senkit nem bántok, de hazudni utálok, ezért nem keresem a kapcsolatot velük és így leépülnek idővel. Facebookot se használom.
Bizonyára mindenki hülyének fog nézni itt is, már meg sem lep a dolog, de reménykedek, hátha van más is, aki megérti esetleg átérzi ezt a problémát és tudna valamit tanácsolni, hogy neki hogyan oldódott meg.
Vagy az ilyen álmodozók számára, mint én semmi remény nincs egy kiegyensúlyozott boldog életre? Vagy az élet úgyis betör előbb-utóbb és kiírtja belőlem, hogy a dobozon kívül gondolkodjak?
válasza:Az, hogy egy gyárban dolgozva rosszul érzed magad, és boldogtalan vagy tőle, teljesen természetes, hiszen te nem erre vagy hivatott.
Nem nézlek hülyének, sőt, bizonyos mértékig együtt is érzek veled, én is nehezen találom a helyem a világban, azzal együtt, hogy én a munkámat és a kollégáimat nagyon szeretem, és valójában azóta teljes és boldog az életem, mióta elhelyezkedtem.
Valószínűleg olyan emberekkel vagy körülvéve, akik nem a te "társaságod", "színvonalad", ezért nem találod velük a hangot. De ez nem feltétlen a te hibád.
"Mielőtt depressziót diagnosztizálnál magadon, előbb győződj meg róla, nem vagy-e körülvéve se..fejekkel!"
Ha úgy gondolod, lenne mondanivalónk egymásnak, írj privátban, szívesen beszélgetnék veled.
válasza:Én is teljesen megértelek. Semmi hülyeség nincs abban, amit írsz.
"Vagy az ilyen álmodozók számára, mint én semmi remény nincs egy kiegyensúlyozott boldog életre?"
Az az érzésem, pont, hogy az ilyeneknek még van reményük. Ők még mernek álmodni, nem gondolják, hogy az álmokat el kell felejteni. Az élet nem az álom ellen van, az álmok az élet része. Az élet nem a doboz, a doboz is csak az élet része, méghozzá nagyon apró része. Azért dolgozol, hogy élj, és nem azért élsz, hogy doboz. :)
válasza:Akkor én most szerinted lehet, hogy beléd fogok rúgni. Tudnod kell, hogy nem ez a cél.
Komolyan tesó, ennyire rohadtul fontos, miből diplomáztál? Mi az, tán könnyű volt??? Nem lehet, hogy esetleg azért, mert penge vagy benne??? Áruld már el bakker! Milyen diploma???
válasza:"A környezetemben mindenki panaszkodik a munkájára, de közben másokat is állandóan rosszallóan kibeszélnek, hogy XY nem szeret dolgozni, vagy rosszul dolgozik.
"A környezetemben mindenki panaszkodik a munkájára, de közben másokat is állandóan rosszallóan kibeszélnek, hogy XY nem szeret dolgozni, vagy rosszul dolgozik."
Háttérzaj, nem több. Ne orrolj rájuk, nincsenek tudatában annak, mit tesznek. Ha tudatában lennének, sose tennék. Nem lehet őket egyszerű módszerekkel felébreszteni. Ettől senki se lesz több vagy kevesebb, minden a helyén van. Eljön az idejük, és a homlokukra csapnak. Adj nekik időt, és ha úgy érzed, hogy Isten is úgy akarja, járulj hozzá ahhoz, hogy magukhoz térjenek! A valódi Önmaguk szeretettel várja ezt a pillanatot, így van ez mindannyiunkkal. Te, az álmodozó, kitűntetett szereppel bírsz ebben a történetben. Lépj az Isten felé, mondd el neki, hogy azt akarod, amit Ő, bármi legyen is az! Ennél jobb tanács egy egész életen át nem kerülhet eléd. Kockázata semmi, hozadékát megmutatja a jövő. Amikor feladod, akkor győzöl, és a győzelemnek nem lesz vége. Ennél több sehol nem lesz. Kipróbálni semmibe nem kerül. A valódi kérdés az, hogy mi tart vissza, ha egyáltalán bármi is visszatart?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!