Miért van az, hogy a legtöbb reál beállítottságú és végzettségű ember humán téren is jó, míg fordítva ez nagyon ritka?

Nekem még nem tűnt fel, hogy ez így van (festő, keramikus szakon végzett programozó vagyok :) lehet emiatt nem tűnt fel). De érdekes a kérdés.

Szerintem az ember nem feketén-fehéren reál vagy humán beállítottságú, és a humán beállítottság a szükségletek skáláján egyszerűen fontosabb, mint a reál. A reált a civilizáció emelte különösen fontossá (állítólag ma is él néhány olyan bennszülött törzs, akik mondhatni háromig sem tudnak számolni, náluk van: egy, kettő, néhány és sok - persze azért ez is valami). Aki annyira racionális, hogy jóformán semmilyen emberi tényezőt nem vesz figyelembe, az mentálisan már nem egészséges.

Ez persze csak az én gondolatmenetem volt.

Nem akarok általánosítani és mindenkire ráhúzni, de a környezetemben én is azt látom, hogy a reál emberek jobbak humán téren is, mint fordítva.

Szerintem ennek 2 fő oka lehet.

1, A reál beállítottságú embereknek komplexebben kell gondolkodniuk. Adott egy kézzelfogható probléma, amihez alkalmazni kell egy elvont matematikai dolgot. Ezáltal az alkalmazója reális is marad, de elvont szinten is tud gondolkozni, így átlát egy komplett rendszert. Ha utána elolvas egy regényt, könnyen megláthatja annak a komplexitását és elvontságát.

2, Sok humán beállítottságú embert láttam, akik eléggé eltávolodtak a valóságtól. Filozofáltak, amivel amúgy semmi gond, de nem tudták a való életre értelmezni a dolgokat. Rákattantak irreális eszmékre és erőltették őket. Ez meg még inkább eltávolítja őket a reál dolgoktól.