Hogyan hozzátok helyre magatokat, mikor lelkileg a padlón vagytok?

szakítás, padló -> edzés, nyelvtanfolyam, tánctanfolyam. életkedv vissza, 15kg le, csajok néznek utánam.

nyílván nem minden egyszerre, amikor kész lettem egy-egy dologra belevágtam. Tánctanfolyam előtt kellett egy szem nyugtató mert nagyon izgultam. :)

Megpróbalom rendezni a konfliktust mihamarabb az illetövel,aki miatt padlón vagyok.ha más miatt van ,akkor meg simán újrakezdem az életem.kizárom a negativumokat és megyek tovább.persze teszem ezt 1 hét koplalás és sirógörcs után

Nagyon durván padlóra tudok kerülni. És Te kérdezö? Hogyan állsz talpra ujra?

Szia!

Én olyan típus vagyok, hogy nagyon kis dolgokért lelkesedek, de a kis rossz dolgok is nagyon mélyen érintenek. Hevesen reagálok (pár óra ujjongás, 2 éves színvonal egy pillanatnyi kis örömért/egy éjszakai álomba sírás egy apró, de mély bánatért). Leírok egy konkrét esetet: közel egy éve focizom. Nagyon szeretek játszani, de ha pl meccsen vagyok, akkor rendszerint csereként ücsörgök majdnem végig. És amikor az idén kezdett társam beszól h "te nem állsz be, megvárjuk a Marit (kamunév!!!), mert te csere vagy!" És közbe ő se focizik jobban mint én, csak nagyobb a p.fája... Meg amikor végre pályára kerültem és hozzám került a labda akkor ilyen "fussál már te l.sta!" típusú mondatokkal biztattak. Ez a kettő kb fél óra különbséggel történt, pont mire az elsőből magamhoz tértem volna, jött a második beszólás... Hazaértem, totál kivoltam. Jó, mondjuk előtte egész éjszaka fennmaradtam, szóval hullafáradt voltam, különben valszeg nem érintett volna ilyen mélyen az eset. Ahogy feldolgoztam:

1. R.hadjon meg mindenki, abbahagyom a focit, ők ny.lják csak továbbra is egymás popsiját, nekem semmi közöm hozzájuk, lesz.rom!

2. Pukkadjanak meg, csakazértis megmutatom mire vagyok képes, addig küzdök edzéseken, hogy a tanárnő a kövi meccsen maga nevez ki csatárnak!

3. Itt már elkezdtem racionálisan gondolkodni. Nem leszek soha élsportoló, nem az a feladatom, hogy legyőzzem xt meg yt. Túl rossz se vagyok, csak éjszaka feléltem minden energiámat, így nem tudtam koncentrálni. Heti egyszer elmegyek edzésre, de nem hozok érte különösebb áldozatot. Hobbiszinten folytatom, de inkább arra koncentrálok, amiben jó vagyok. Nem leszek féltékeny senkire, elfogadom, hogy ez van, ezt kell szeretni. Hiába hisztizek, nem várhatom el, hogy a világ a kedvemért a feje tetejére álljon. A problémán túl kell lépni. Ami éppen van, azt úgysem tudom megváltoztatni, de a döntés szabadsága az enyém: lázadok és fölöslegesen stresszelek és pazarlom a lelki energiámat olyanra, amin úgyse tudok változtatni, vagy megpróbálom elfogadni és szeretni a jelent, és valahogy jóra fordítani.

A vége általános érvényű lett, az már nem annyira csak a focira vonatkozik. De lényeg az, hogy először a környezetemet hibáztatom, utána egy éles fordulattal magamat. Ezzel szépen elsírdogálok, miért kellett megszületnem, stb, majd rájövök, hogy az egész nem ér ennyit, és gondolkodnom kéne inkább, minthogy sírjak.

Ja és az egészen onnantól, h egyedül vagyok (mások nem látják az érzéseimet, szóval sokszor az eset után még órákig jópofizok) olyan 2-3 óra alatt túl vagyok az egészen. Esetleg levonok egy józan konklúziót, h "igen, x egy k.csög, neki nem köszönök." vagy "jó, y egy hólyag, bek.phatja." És ennyi, ezzel a lelki békém el van intézve.

Ja és nemtom mennyire számít, de 16/l :)

Nálam a munkaterápia vált be, többször is életem során.

És a kisfiam miatt időnként szoktam padlón lenni, ebből kifolyólag ő az, aki végtelen erőt ad!