Csak én vagyok ilyen szerencsétlen?

20 éves elmúltam (F). Eddigi életemre visszagondolva nem igazán csináltam semmit ezt arra értem, hogy pl gyerekkoromban nem csináltam semmi olyan dolgot amire esetleg jóízűen visszagondolnék, úgy érzem, hogy nem csináltam még semmi olyat amiről majd mesélhetnék vagy úgy visszagondolnék, hogy igen ezt ezt totál megérte. Kb általános suli, + 10. osztályig csak a suliba meg haza jártam, nem igazán mentem ezeken kívül sehova se. Utána jött egy-két házi buli. Van egy érettségim + egy szakmám és most csinálok még egy szakmát és ennyi. Magamat szerénynek tartom, barátaimmal elég jól kijövök, sajnos eléggé visszahúzódó vagyok, ebből kifolyólag még nem volt párkapcsolatom csak csalódások. Úgy érzem, hogy az eddigi életemet eléggé elcsesztem és nemsoká a saját lábamra kell állnom (igen, még nem tudom sajnos magamat eltartani) így már egyre kevesebb az idő amit ki használhatnék. Sajnos arra appellálok, hogy ezek után még jobban egy monoton élet elé nézek csak a sulit felváltja a munkahely.

Egyedül ezt nagyon nehéz.

Meg már nem azért, de ki-mit reagálna ha elment otthonról tegyük fel x helyre (az most mindegy, de nem szórakozóhely, sem kocsma), nincs megbeszélve hogy mikor menjen haza az ember. Este 11 kor hívnak, hogy hol a fenébe vagyok már húzzak haza (igen így). 20 évesen nem mindegy hogy mikor megy haza az ember? A barátaimat jó őket is felhívják, hogy hol van mit csinál, nem mondják meg nekik hogy mikor jöjjön hanem hogy majd jössz ezzel elválnak.

Bocsánat elnézést kérek, hogy ha ez a szöveg amit leírtam eléggé nyers, illetve ha az olvasóban felmerül az a gondolat, hogy ez csak egy taknyos valaki akkor kérem keressen egy másik kérdést.

Köszönöm a válaszukat.