Miért viselkedek így, hogyan tudok változtatni?

Minden évben van 1-2 alkalom, amikor itthonról elmegyek 2-3 napra vagy 1 hétre. Most ezzel nem is lenne gond, ha elmennék...

Ugyanis: van lehetőségem elmenni, viszont az indulás előtt megtorpanok, hogy én igen is itthon fogok maradni, hiszen a sírás kerülget.

Nem tudom, hogy befolyásolja-e ezt, hogy egyik évben elmentem rokonaimhoz, ahol kicsi gyerekek vannak, és valamiért a kirándulásról hazavágytam, és sírtam. Viszont ugyan ott az előtt egy évvel elmenni sem akartam, annyira élveztem az ottlétet. Olyan, mintha visszafelé fejlődnék.

Viszont azt vettem észre, hogyha a barátaimmal/osztálytársaimmal megyek kirándulni, ilyen probléma fel sem merül. Azon gondolkoztam, hogy talán ha a kortársaimmal vagyok, akkor felszabadultabb vagyok, és nem gondolok a hiányra... Viszont azt sem tudom, mi ez a hiány, hiszen mindenhol megvan minden, amire szükségem van, illetve, ahol nincs, ott meg végképp felmerül a hiány (vagy nem tudom, talán ott a honvágy).

Miért van ez, és hogyan tudnék magamon segíteni, hogy élvezhessem a kiruccanásokat? 13/L

Nagyon köszönök minden segítséget!