Mikor az emberek egyetemre mennek, miért nem veszik figyelembe azt, hogy azt, amit tanulni fognak, kelleni fog-e a munkaerő piacon, és fent lehet-e vele színvonalas életmódot tartani?

Nos, én kicsi voltam és mit se tudtam a dolgokról, amúgyis népszerű szak volt. Programozó lettem és a kutyának se kellettem, sajnos beleestem egy baby boomba anno...

Nem bántam meg, mert engem akkor kizárólag ez érdekelt. Nem tudok olyat dolgozni, ami nem vonz. Ja és ehhez volt tehetségem. Maximum matematikus lehettem volna még, de nem hiszem, hogy az bejött volna.

Aztán csóró webprogramozó lettem, aki alig élt meg, pedig nem volt rossz (max. élhetetlen, de akkoriban még sokan kerestünk keveset), de szerettem a munkám :)

Én azért nem tanulok hiányszakmát, mert a legkevésbé sem érdekelnek. Nem szeretnék egész életemben olyan területen dolgozni, ami hidegen hagy. Tudom magamról hogy nem megy, szakközépben is utáltam a 14 évesen választott szakmát. Mire eljött az érettségi, már rühelltem.

Inkább választok olyan szakot ami érdekel. Hülyére nem fogom keresni magam, karrier nem lesz belőle, de munkát fogok találni. Inkább ez, mint utálni az életem kb. 70%-át.

Mert ez nem így működik.

Hogy mi "hasznos", az meg kinek mit jelent...

(egyébként nem kell keresettnek lennie ahhoz, hogy munkás legyen valamivel, könnyebb, ha igen, de nem feltétel)

De legalább elmondhatják hogy van diplomájuk...

Van ismerősöm, aki két "büfészakos" diplomás és szimpla adminisztrációt végez egy irodában amihez egy érettségi is bőven elég.

Egy másik szociális munkás lesz....

no comment!