Hogyan erősítsem meg a tudatom?

Több szempontból is meg lehetne vizsgálni a kérdést, pár napja meg is tettem bizonyos szempontokból itt, de most nem mennék bele hosszabb kiegészítéseimmel.

Azonban legalábbis még egy szempontból teszek most kiegészítést a gondolataimhoz, ehhez idézem valaki másnak a sorát:

"Igaz, attól függ, hogy milyen értelemben használjuk azt, hogy van hite, persze ilyen formában természetesen van hite, de vallási értelemben nincsen, nincsen kifejlett világnézetük."

Én úgy látom, hogy bizonyos, lényegi szempontból alapvetően ugyanarról van szó az emberi és állati hitre nézve.

A tömörség kedvéért csak annyit mondok -és aki tud olvasni a sorok között, az ennyiből is leveszi magának a lényeget-, hogy az emberi hit, illetve hitetlenség pusztán csak egy összetettebb, akár ideologizált formája a primitívebb állati hitnek.

Pl amit itt már említettem, példának okáért: a varjú azt HISZI, bántani fogja őt a madárijesztő, ezért odébb áll (nemhogy okos lenne és kísérletezne, felülvizsgálná az eddigi hiedelmeit, és megpróbálna lopni a gabonából, hiszen valamit ennie kell)

Nos, sajnos a varjúhoz hasonlóan, épp ilyen a vallásos ember is.

Bár ettől még RÉSZBEN hasznosítható a Biblia, a Korán, a Bhagavad Gita, a buddhizmus és megannyi más vallás által használt könyvek tartalma, akár érdemi módon, na de NEM a vallásosak tudják általában helyesen hasznosítani, mivel pont a vallásos az , aki sajnos NEM hajlamos felülvizsgálni önálló, felnőtt módon, azon könyveket, meg általában más dolgoknak a tartalmát!

Hanem csak úgy benyelik a vallásosak, a hittel élők, aztán szépen összeugrasztható a többi vallásossal, hitéletet élővel, csak mert az évek során engedte hipnotizálni saját magát, hogy márpedig a saját hite a tuti, a másik hite nem tuti.

A megoldás: egyik hit SEM tuti. Se a hitetlenség. Ez tippelgetés, és befolyásolhatóság, önállótlanság.

Összetettebb módon jut el adott személy ide, mint a varjú az ő saját primitív módján az ő újabb primitív meglátásához (más szóval hite által), amikor azt hiszi, a Biblia amit ír a szent és érthetetlen, csak mert azt mondta neki egy csoport, és ahogy az ő papja értelmezi, az többségében úgy is van, csak mert a pap azt mondja; ez épp úgy nem felnőtt gondolkodás mód, ahogy az állat sem képes valódi felnőtt ember módjára gondolkodni.

Tehát csupán mellékes az eltérés az állati hit/hitetlenség, valamint az emberi hit/hitetlenség között: mindösszesen többnyire összetettségbeli eltérés van. Lényegileg azonos az állati hit/hitetlenség az emberivel.

Többnyire épp az egótokra építenek a papjaitok, hogy milyen csodásan összetett, kacifántos módon csapnak be titeket.

Ugyanis tippelgetés, hasraütés által többségében irreális tartalmat fogadsz be. Az, h neked mond valaki valamit, és te puszta ÉRZELMI és/vagy ÖSZTÖNÖS alapon elhiszed, mint egy állat, az azonos a tippelgetéssel, tehát százból egyszer -vagy még ritkábban, helyzettől függ- beletrafálsz az igazságba, de még ilyen ritka esetben se tudod, melyik az a nagyon kicsiny igazságszelet, azon tartalmak közül, melyeket csak úgy elhittél valaminek szimpátia alapon, érzelmi/ösztönös alapon, vagy puszta szokásból, rutinból.

Fényezik az egótokat, hogy te nem primitív hazugságot hiszel el, hanem nyakatekertet úgy, ahogy az állat nem hisz! De attól még hisz az állat is, meg a vallásos ember is! Sajnos.

...és kéretik nem leragadni a varjús-madárijesztős példa mellékes vonatkozásain. Nyilván kerülendő a lopás az emberi társadalomban, de tudjuk, az állat, a madár elől vesszük el a gabonát a madárijesztő trükkel, pedig neki is joga lenne étkezni... Ha mi elhatároljuk tőle, neki, a varjúnak joga lenne csenni belőle. De a hite miatt nem meri megtenni (általában)...

Idézhettem volna a varjús példa helyett ismét az egeres példát: az egér azt HISZI, hogy minden rendben lesz, ha eszik a sajtból, mert eddig azt tapasztalta, amikor talált az asztal szélén; de, tegyük fel, éppen most az egérfogóban a sajt... de azt HISZI az egér, h minden oké lesz, és így pórul jár;

mert nem elég körültekintő, hanem csak az ösztöne, csak a tapasztalata és csak a hite által döntött... Akár a hitéletet élő ember!

Legyen az akár valamihez hitetlenséggel közelítő (pl ateista), vagy legyen az akár vallásos, tök mindegy, a lényeg ugyanaz. Anti-hit, vagy hit: lényegileg ugyanaz, csak a tartalmi irányultság ellentétes. A működésmód ugyanaz. A hitetlen is, a hittel élő is vak, engedi befolyásolni saját magát ha kell, ha nem kell...

Nem tud és nem akar felnőtt módjára felülvizsgálni, önállóan gondolkodni. Ezért keres valakit, aki megmondja helyette a tutit. Szellemi tunya. Intellektusát max arra használja, hogy amit érzelmi alapon talált pl egy vallást, egy papot saját magának, nekik higgyen és ezen felül RÁMAGYARÁZZON a hitére kicsikart realitást", de ez nyilván NEM realitás, az eljárási módja miatt!

51%-os

Vallás és vallás között is van hatalmas különbség, vallása mindenkinek van akinek van egy meghatározott világnézete, ezért nem lehet mindegyiket egy nagy általánosság alá begyűrni.

És vallásod ferdítések nélkül is lehet, de természetesen ez nem a keresztény vallás lesz.

Előző, azt bírálom mindig, amit legalább erős alap szinten már ismerek! Én nem egy dolgot tanultam kizárólag azért, hogy tudjak vitázni, róla, miközben érzelmileg ellenszenves volt számomra a dolog. Mégis nyitott voltam tanulni róla, hogy láthassam legalább egy erős alap fokon, hogy mégis egyesek (vagy adott esetben a többség) vajon miért vonzódik az adott ideológiához, szemlélethez (pl vallásokhoz).

Tehát nem véletlenül bírálom úgy ánblokk a vallásosságot, hit életet, és hitetlenséget (pl ateista akadémikusságot is).

Én magam már 12-13 éves koromra független önálló, filozofikus-szintetikus, felülvizsgáló gondolkodásmódot kialakítottam, azóta is rugalmasan fejlesztem gondolkodásmódom és tudatom. Ez is része annak a képességemnek, van van rálátásom az emberek hittel, illetőleg hitetlenséggel való megközelítésének.

A hit és hitetlenség állati szintű dolog, mint azt pár napja levezettem. Bár lehet vitázni evvel, de látom, érvet senki nem tudott felhozni a meglátásom ellenében.

...Némi kitérőm:

Ha esetleg a buddhizmusra gondoltál, előző, arra azt mondom: eredetileg filozófia és tudomány volt, NEM pedig vallás; később vallássá butították, és a vallásos, hitbéli jellegét a buddhizmusnak is bírálom, azonban a máig olvasható, áthagyományozott filozofikus, tudományos vonatkozásaival nagyobb részben egyet értek, már amely filo-tudományos részére van rálátásom.

A tudományos és filozófiai alapokokra fektetett vallás is vallás. Nem az a vallás fogalma, hogy megalapozatlan hitek világképe. A vallás jelentése ennél egyetemesebb.

De te ledegradálod a vallás jelentését, ugyanis a megfogalmazásodból az derül ki, hogy ami racionális, tudományos, filozófikus az nem lehet vallás.

Pedig pont hogy az ezekre alapozott vallás az igazi vallás, a több az szemfényvesztés, gyerekmese, primitív hitvilág.

A vallások igazából le vannak butítva, hogy a köznép fel tudja fogni, meg tudja érteni, valamilyen formában, tudjon mibe kapaszkodni, és ne a kilátástalanságban tengődjön.

"Nem az a vallás fogalma, hogy megalapozatlan hitek világképe. A vallás jelentése ennél egyetemesebb."

Fentebbi hozzászólásomban kifejtettem hogy a vallások: hit, plusz rámagyarázás (bűvészkedés ál-logikával). Tehát én nem mondtam, hogy csupán hit. Annál rosszabb: hit (valamint hitetlenség arra nézve, amik nem ők), plusz önigazolás, ravaszsággal (azért, h a vallás intézményessége által manipulálni lehessen tömegeket).

Kérdeznék tőled valamit: mégis melyik hit (vagy hitetlenség) megalapozott egyáltalán...?

Mindenesetre már most elárulom a választ: egyik sem; ugyanis amelyik megalapozott, az már nem hit, hanem tudás! Nagyon nem mindegy!

A hit és hitetlenség bizonytalanságra és befolyásolhatóságra épül, ez az állatokat is jellemzi.

"De te ledegradálod a vallás jelentését, ugyanis a megfogalmazásodból az derül ki, hogy ami racionális, tudományos, filozófikus az nem lehet vallás."

Akkor nem olvastál figyelmesen. Kifejtettem, egyfelől, h sajnos a legtöbb vallás, főleg az egyházak részéről önigazolás, ál-logikus rámagyarázással a hit-rendszerükre. (Mint az imént kifejtettem.)

Másfelől arra is kitértem, hogy az akadémikus tudomány is vallás! A lényeget tekintve ugyanazt jellemző rájuk, mint az egyházakra: csúsztatott logikával, utólagos rámagyarázással, önigazolással hipotéziseket, tehát hitet, előfelvetést önigazolnak, sorozatosan.

Ez nem azt jelenti, h mindenben tévednek az akadémikus tudósok, vagy a vallások. Én magam tanulmányoztam a világ különféle vallási iratait azért, h tudjak vitázni erről -na nem öncélból, hanem mert túl sok ember hipnotizálnak a vallások, és intellektuálisan utána akartam járni, mi mozgatja-, és valóban akad KIS RÉSZBEN realitás egyes szent iratokban, sőt, mint korábban itt elmondtam: a buddhizmus korai fázisából származó iratoknak meg a java részét reálisnak tartom, hiszen akkoriban még filozofikus volt és tudományos (ma alternatív tudománynak, vagy ál-tudománynak hiszi, puszta hitből, másfelől lejárató propagandából az akadémikusság). (Csak később degradálódott vallássá a buddhizmus.)

KIS RÉSZBEN az akadémikusságnak is igaza van, jóhogy, hiszen ez a népbutító működésmódjuk szerves része ,hogy nem akarnak feltűnően hazudni, így egyértelmű igazságokkal bizalmat építettek ki a néptömeg felé, azonban a nehezebben igazolható akadémikus tételek java része erős csúsztatás, féligazság, valamint teljes hazugságokat tartalmazó tételek.

6#t összegezném, kedves válaszoló, tudatosan gondolkodj. Jobban élj tudatodból, nagyobb százalék elolszlással tudat-tudatalatti közt, mint eddig.

Ha kell segítség, írj rám.