A munkával szerintetek miért jár együtt az, hogy az emberek felesleges teherként tekintenek rá, még akkor is, ha korábban ezzel foglalkoztak, ezt szerették, ezt akarták csinálni?

"Alapvetően olyan egyetemre mész, amivel később foglalkozni szeretnél"

Ezert. Mert alapvetoen nem olyan szakot valasztanak, vagy igazabol azt se tudjak mivel akarnak foglalkozni. Szerintem ritka az a 18-19eves aki tudja mivel akar foglalkozni aktiv koraban

Kezdjük ott, hogy nem sokan vannak, akik abból élnek, amit szeretnek csinálni. Rengetegen mennek olyan szakokra, amelyek kevésbé vagy egyáltalán nem érdeklik őket, mert ennél életképesebb szempontokat néznek. Én például tudom, hogy nem tudnék abból megélni, amit igazán szeretnék csinálni, ezért inkább az volt a szempont, hogy mely tárgyakból vagyok jó, és ahhoz melyik olyan szakot lehet passzintani, amivel nagy eséllyel el is lehet majd helyezkedni. Nem mondom, hogy utálom, de nem ez az álmom. Felesleges tehernek meg végképp nem nevezném a munkát, sokkal helyesebb kifejezés a szükségszerű teher, hisz a megélhetéshez szükség van rá.

Másrészről, nem mindenki megy ám egyetemre, jobb esetben elvégeznek hasra ütésszerűen egy OKJ-t, hogy azért ne csak egy érettségijük legyen, mert akkor tényleg eláshatják magukat a munkaerő piacon... és akkor itt hozzuk még fel azokat, akiknek semmilyen végzettségük sincs, aztán gyárban/boltban/mekiben rohadnak. Szerinted nekik mégis mi okuk lenne szeretni a munkájukat?