Más is van, aki egyedül nem sír, társaságban viszont nem tud uralkodni magán?

Ha egyedül vagyok, nagyon ritkán sírom el magam, mert bármikor "elmenekülhetek" a helyzetből. Lemegyek sétálni egyet, elszívok egy cigit, vagy csak megnyitok egy videót youtube-on, és már nem is kell annyira sírni.

Ha viszont van velem valaki, akitől nem mehetek el, akkor nem tudom megállni, hogy ne sírjak, és ez annyira ciki. Pl. a múltkor annyi is elég volt, hogy órán kaptam egy sms-t egy nagyon rossz hírrel a szüleimtől, éreztem, hogy sírni fogok, gyorsan kimentem mosdóba, ott kinyitottam az ablakot, ilyenek, de nem sírtam. Viszont volt olyan (sajnos épp szóbeli érettségin), hogy nem tudtam valamit, nagyon rágörcsöltem, és tudtam, hogy csak kb. 5 percig kellene még kibírnom, aztán végeztünk, mehetek Isten hírével, és kinn annyit bőgök, amennyit akarok, de nem bírtam magamnak parancsolni, mert ott voltam benn, és végig csak azon tudott pörögni az agyam, hogy most ez bizony kudarc.

Más is van ezzel így? Mert én azt hiszem, az emberek privátban többet sírnak, mint nyilvánosan, csak én vagyok fordítva bekötve.