Egyedül én vagyok ilyen nyomi?

Régebben én is hasonló gondolatokkal vívódtam, és mégis itt vagyok egyetemista, mesterképzésem és már kezd körvonalazódni a jövőm, munka terén legalábbis. Nekem is vannak mostanában hullámvölgyeim a hangulatomban, de meggyőzöm magam, hogy most a tanulás és a megélhetésem biztosítása a fő cél. Két barátnőm elhagyott egy hosszabb kapcsolat után, mert ők nem érezték azt amit én. Szerinted én hogy érzek ezek után? Még is vizsgáim vannak, nem sokára jogosítványom lesz és tudom már nagyjából, hogy milyen féle munkát fogok végezni. (Persze, a mai helyzetben nem biztos, hogy pont azt amit most tanulok, de majd elválik, nem aggódom.)

Én is egyedül vagyok, úgy értem, hogy vannak szüleim, de igaz barátaim egy sem, inkább néhány haver, akikkel rendszeresen összefutunk, de én az utóbbi időben próbálok eljárni mindenféle rendezvényre, úszom heti 3 alkalommal versenyszerűen, mert kikapcsol, egyszóval egyetem mellett, a tanulás mellett próbálom lefoglalni magam. Bár most így vizsgaidőszak végére eléggé ki vagyok facsarva, 2 hónap tanulás egy huzamban nem annyira egészséges, de a vizsgáim 90%-a sikerült, szóval jó évet zártam. A lényeg az, hogy legyen terved, nem szabad a múltat nézni, csak a jelent és jövőt.

Esetleg bántanak az iskolában? Ezért ilyen a hangulatod? Mert nekem ez is közrejátszott anno, el is mentem onnan fél év után, egy másik suliba, ami ég és föld volt az előzőhöz képest. :) Amennyiben nem ez a helyzet, nézd pozitívan a világra és ne foglalkozz más véleményével, vagy gondolataival, hogy mit szólnak hozzá, hogy ha ezt vagy azt csinálod, élj magadnak. :)