Hogyan győzzem meg magam arról hogy nem az öngyilkosság a megoldás?

Most te komolyan azért akarod legyilkolni magad, mert egy primitív hülye beszólt?

Tudod, hogy engem hányan tituláltak hülyének, semmirekellőnek, ostobának? Évente kétszer eret vághattam volna. De nem tettem. Most hozzám hozzák korrepetálni azokat a gyerekeket, akiknek az, aki anno engem lehülyézett, nem tudja megtanítani a matekot. Pedig én voltam a hülye.

De tudod, ha tényleg ne menne a kémia, az miért lenne akkora szégyen? Nem csak a tárgyi tudással lehet segíteni valakit. Meg egyébként az sem sokat jelent, hogy ki hányasra érettségizett X évvel ezelőtt.

Meg aztán nehogy már csak egy kémia-korrepetítor legyen minden anyai szereped...

A házasságodat valóban jól elszúrtad, és hosszabb távon én azt mondom (de ez csak magánvélemény), hogy jobban járnál nélküle... de tudod, nem az egyedüli ember vagy, aki "újrakezdi". Hány olyan boldog embert ismerek, köztük van pl. gimnáziumi tanár is, aki elvált, befuccsolt a házassága, és újra kezdte?

Te sem gondolhatod komolyan, hogy ha otthagynál magad mögött a 3 gyereket, az nem lenne rájuk rossz hatással, akár rövid, akár hosszútávon. Vagy kihez szaladnak, ha megsérülnek, ha betegek, stb.?

Szerintem ezt nem kéne egyedül megoldanod, és szerencsére nem is kell. Ha másért nem is, de a gyerekeidért keress fel egy pszichológust és beszélgess ezekről. 45 éves vagy, tudod, hogy az életben vannak hullámvölgyek amiken túl kell lendülni, akár egyedül, akár mások segítségével!

Einstein is bukott meg matekból, Széchenyi börtönben ült pár évet, Hitler hajléktalan is volt, Istent is sokan szidják....

Szedd össze magad kislány, ha senki nem becsül és eldobnád az életed, akkor legalább próbálj ki egy füves cigit vagy hívd meg magad egy kis kokainra, és rögtön meglátod, hogy van fény az alagútban.

Még ha te is vagy a vonat és a lámpa, de te viszed előre a családod, és te világítod be a terepet, amin mások "oly magabiztosan" átgázolnak. Nem -kéz a kézben-veled, de az biztos hogy közelben sem lennének, nélküled.

Fordítva nézed a dolgokat, mint ahogy vannak.

Vannak emberek, akikben nincsen semmi emberi, és mindenkiről leértékelő elképzeléseik vannak.

Namost te kifogtál ezekből párat. Ez őket minősíti, nem Téged.

Szerintem nem jó a fiadnak, hogy egy ilyen tanár tanítja! Vele is így bánik, őt is lenézte, megalázta kétszeresen is, ebben a kémiás beszélgetésben!!!

Én azon gondolkodnék inkább, hogyan tudnám elmenekíteni a gyerekemet ilyen emberek közeléből!

Az előttem szólóval teljesen egyetértek.

Az élet túl értékes ahhoz, hogy eldobjuk. Ha magad ellen fordulnál, akkor a gyerekeidnek egy feldolgozhatatlan, életre szóló lelki sérülést és fájdalmat okoznál. Ezt nem akarhatod.

Mit számít, hogy más, felszínes emberek mit gondolnak rólad, mit tettek érted, hogy számít a véleményük? (persze, hogy semmit, tehetnek egy szívességet...)

Csak saját magadnak és a gyerekeidnek akarj megfelelni, senki másnak. Fel kell nevelned őket, egyengetned az útjukat, ezen gondolkozz és ne ilyen értelmetlen, önpusztító gondolatokon téged lenéző hulladék lelkű emberek miatt.

Sokan vannak rajtad kívül, akiket attrocitások érnek, csak a többség nem veszi magára, mint te.

Érzékenyebb vagy az átlagnál, de ez még nem jelenti azt, hogy értéktelen vagy.

Nézzük sorban:

Találkoztál egy igazi b*r*mállattal, aki a férjed lett és egy másik b*r*mállattal, aki neki a barátja. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki ilyen veled.

Ha nem mozgattál volna meg semmit a férjedben, akkor nem lenne három gyereketek és nem maradt volna melletted. Ez egy olyan fajta ember, aki a saját értékét úgy próbálja növelni, hogy másokat folyamatosan eltapos. Nyilván a baráti köre is ilyen emberekből áll. Embert barátjáról, madarat tolláról.

A tanár is b*r*mállat a maga módján. Sok tanárnál foglalkozási ártalom, hogy azt hiszik, hogy a társadalom legértékesebb, legokosabb tagjai közé tartoznak és a többi hülye. Nem csak te tapasztalod ezt, ezzel se vagy egyedül. Még egy kettessel átcsúszott mérnök is csak nevet a legtöbb tanári diplomán.

Az önostorozáshoz mindig fogsz valamilyen indokot találni. Lehet, hogy magadtól vársz túl sokat. Ezen kellene változtatni.

Te jó Isten!!! Ne hagyd, hogy eltapossanak!!! Kapd össze magad, csapj az asztalra a kur_a életbe, és mutasd meg ,hogy ki is vagy TE valójában!!! Mégis miért hagyod, hogy így bánjanak veled??? Ha másért nem is, a gyerekeidért azonnal kapd össze magad! Gyerekként rossz belegondolni, hogy egy édesanya, hogy tud így vélekedni magáról!

Sosem késő! Azt hiszem most jött el a Te időd! Gyerünk, mutasd meg, hogy "sza_ból" igenis lehet várat építeni!!! Ez utóbbit természetesen képletesen, a te önmagadról alkotott kép alapján értettem. Ha az anyám ilyet gondolna magáról nagyon feldühítene!

Egy gyermek