Jó fél évvel ezelőtt az alábbi történetet hogyan oldottátok volna meg?

Szerintem találkoztam a sráccal a kettes villamoson. A Pestre költözésem utáni első "élményem", hogy bámulok ki a villamos ablakán, szépen süt a nap, boldog vagyok, körbenézek az utasokon, egy srác feltűnően figyelt, én meg reflexből rámosolyogtam.

Azonnal felállt, hogy "mit röhögsz, te k*va" - mászott bele az arcomba, úgyhogy én is másztam az övébe, igyekeztem minél higgadtabb maradni, és nyugodt hangon közöltem, hogy ha nem takarodik ki azonnal az egyméteres körzetemből és fejezi be a hisztikét, én biz'Isten letépem a jobb karját és feldugom a s*ggébe, csak előtte szálljunk le, mert nem akarom, hogy véres legyen a villamos.

Normál magas, vékony testalkatú lány vagyok, szóval fix, hogy nem a fizikumomtól rémült meg, szerintem már az is elég volt, hogy nem nyuszultam be (egyébként nem blöff volt, évek óta küzdősportolok, de ez nincs rám írva). Szerintem a legrosszabb, amit tehetsz, ha automatikusan az alárendelt védekező szerepébe bújsz, de az embereknek ez jön természetesen. Pedig aki a gyengébbel akar szórakozni, az ilyenkor csak még jobban feltüzeli magát, hogy végre talált egy gyengét.