Mostanában írok nehány szövegetek, de félek más véleményétől, de mégis szeretnék tőletek kérni kritikát hogy mit gondoltok? 14 éves fiú vagyok.

Április

Mikor az éj felszáll

S a nap leszáll

Mikor mindenki megváltozik

Mikor a mindenki az ellentétére változik

És azt kérdezém magamtól,

Mivé lett a érték?

S a válasz a múlva maradón

Csak kérdve nézek az égre, a kérdést

Keresve..

Keserem.

A kérdés akármennyire könnyű,

A választ nehezen tudja a szívűnk.

De mégis motoszkál az emberben,

Honnét is tudná amit kerese..

Hogy én mit mondok?

Amit más is érez, de messzire elére.

Mit az ember nehezen gondol,

Akár csak én, mint ahogy személyem ellököm a társadalomban.

Birodalomban.

2017.04.21.

____________________________________________

Érzések

Egymás kezét fogván,

Elveszve a két szempár.

Egymást ölelve,

Mint mikor ölelne.

Az egész világ szűnik,

A lételemem megszűnik...

Te lettél a drogom,

Mint az érzés mikor,

Az ember megtapasztal sok dolgot,

És úgy érzi mintha a világ égne a mikron.

Ha kimutatnám tudom hogy te másképp,

Tudatnád hogy te mit gondolsz másképp.

Érnék hozzád és ellöknél,

Mint egy sorozatgyilkos a holtat ölésnél..

Nem tudom magamban tartani,

De bent, elmarasztalni...

2017.04.22.

____________________________________________

Egy személy

Miért kell ezt,

Kérdezem folyton magamban..

Miért kell minden embernek tennie ezt?

Miért kell ezt látam önmagamban?

Egy nagy ürességet látok,

Mely közel van de nem látom...

Üresség melyet egy valaki tud feltölteni,

Akiért fölösleges az érzéseim eröltetni..

Olyan valaki akiért bármit megtennék,

De eldob messzire amit megnem értenék,

Hogy miért?

Ez a válasz mindenre, miért...

2017.04.22.

____________________________________________