Tudnátok jobb megoldást az öngyilkosságnál?

Ez hülyeség....

Gondolj bele, már csak azért is megéri élni, hogy az eddigi idő ne vesszen kárba, tanulás,meg ilyenek.

Olyan nincs, hogy azért nincsenek barátaid, mert "nem tátom értelmét" azért szekálnak a többiek mert látják, hogy zárkózott vagy. Senki sem megy oda valakihez akin azt látja, hogy ő most el van magának és nem is akarja hogy bárki odamenjen hozzá barátkozni...ez csak kifogás.

A szüleiddel való kapcsolathoz csak annyit szólnék hogy elképzelhetetlen, hogy ne szeressen az anyukád...ilyen korban sokan érzik így de hidd el hogy csak jót akar.

Azt ajánlom, hogy mosolyogj, legyél közvetlen és akár kezdeményezz te. :)

Három éve... De valahogy mégis itt irogatsz, tehát nem ezt tartod a legjobb megoldásnak.

30 ezer elég megélni, és fölösleges dolgoznod? Hát költözz albérletbe!

Egy füst alatt megszabadultál a családodtól, és lesz miért dolgoznod.

Egy biztos: a gyakorin sajnáltatni magad nem visz sehová.

Azért eléggé durva azt írni egy depressziósnak, hogy mosolyogjon és kész. Ez nem így működik gyerekek. Volt itt valaki klinikailag depressziós? Ez egy betegség, egy neurológiai mélypont. Pont az a lényege, hogy mindent értelmetlennek, rossznak látsz, és minden fáj. Nem működnek az ilyen sikertréninges módszerek, azok csak egészséges embereknél válhatnak be. A depresszióból való kilábalás az pontosan valami olyan dolognak a megtalálása lesz, aminek jelenleg értelmét nem látod, vagy nem ismered. Ez egy olyan helyzet, hogy vagy segítesz magadon, vagy elmész egy pszichológushoz (és az ő segítségével segítesz magadon.) Más nem tud kilábalni belőle, csak te. Sokaknak segítenek az antidepresszánsok is, de az legyen az utolsó mentsvár.

Az írásodból én azt veszem ki, hogy a környezeted miatt lettél ilyen. Sz**r szülők, gusztustalan osztálytársak, fájdalom és bántalom ér az élet minden területén. Egy olyan ember, aki ÉVEKEN KERESZTÜL ebben él, és ebben is nő fel, mi mást lát ebből a korhadó, alja világból?

A legjobb lenne ha elköltöznél. Új helyszínen, új emberek között nem lennének meg azok a sérelmek, amik jelenleg piszkálnak téged. Persze azt is meg kell értened, hogy (gondolom én) a személyiséged eléggé visszahúzódó, és ezt az emberek előszeretettel szeretik kihasználni, kibeszélni (én is csendes vagyok, már megszoktam hogy más ezt nehezen tudja elfogadni.). Emellett az a legfontosabb, hogy elfogadd a saját létezésed, észrevedd, hogy élsz. Az életet magad körül, de ne másokra figyelj, hanem saját magadra. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy önző és egoista legyél, hanem hogy értékeld magad, tartsd magad arra, ami vagy. A testmozgás is sokaknak segít, mert megnöveli az önbizalmat, és az önbizalomból ered minden létező emberi erő, amire képesek vagyunk. Hosszú és bonyolult téma ez, én mindenféleképp javaslom, hogy valamilyen elérhető módon kiálts segítségért (pl. pszichológus.) Nem a legtökéletesebb megoldás, de az öngyilkosságnál mindenféleképp jobb. Az már tényleg mindennek a vége.