Volt már olyan kedvetek, hogy legszívesebben egész nap egyetlen egy emberrel sem találkoztatok, beszéltetek volna?

Igen, ilyen vagyok alapból. Nem szeretek beszélni, emberekkel talizni kivéve azt az 1-2, aki fontos számomra. Azt "szeretem" a legjobban, ha leülök egy padra az utcán olvasni, akkor 5 percen belül betalál egy öreg néni, unokás nagymami, molett néni, idős bácsi, hajléktalan...

Nekem mindig ilyen kedvem van. Igyekszem úgy intézni, hogy tényleg ne találkozzak egyetlen emberrel se.

Nem mindig , de ha emberekkel vagyok körülvéve egész nap , akkor megesik. 21/F

Előfordul, igen.

Egy hónapban általában a 31-ből 30 nap ilyen nekem, a maradék egyen meg véletlen kénytelen vagyok dumálni valakivel. Rokonok, ismerősök ha jönnek.

Minden napom ilyen, de sajnos nem adatik meg, hogy egyszer végre tényleg senkivel ne kelljen beszélnem egész nap.

Tök hülyeség, de minden nap ez van velem, és közbe mégis magányosnak érzem magam :D

Elég gyakran.

Előfordul, olyankor mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül elvonulok kicsit a világ elől a hálószobába és nem beszélek senkivel, olvasok, filmet nézek, zenélek, feltöltődök. Kell néha ez is. Lakótársakkal könnyű volt, elég volt bezárkóznom a szobámba aznapra ill. amikor egyedül éltem, akkor is bármikor bejátszhattam, most, hogy a férjemmel élek nyilván nem olyan egyszerű teljesen elvonulni, de meg szoktuk oldani :) A férjem sem bánja, ha néha 1-2 napot foglalkozhat egész nap a saját dolgaival, sőt, néha ő kéri kifejezetten. Néha bemegyünk egymáshoz a nappaliba/hálóba (ki hol van épp) adni egy puszit vagy ölelést ilyenkor, de annyira még nem voltam antiszoc hangulatban amióta együtt vagyunk, hogy ez zavarjon :D