Ha választanotok kéne, hogy a testvéretek vagy a szerelmetek életét mentsétek meg, hogy döntenétek?

Gonosznak tűnök, de nálam attól függ, melyik testvéremről lenne szó, mivel 3 van, és eléggé különböző a viszonyom velük.

Ha a nővérem lógna ott, nem menteném meg, mert öngyilkos szándékból lenne ebben a helyzetben, és, ha felhúznám, köszönet helyett lelökne engem a szikláról, meg utáljuk is egymást egész kicsi korom óta.

Ha bátyámról lenne szó, akkor is a szerelmemet választanám, mert a bátyám kb olyan mintha nem is létezne, nemigen van köztünk kapcsolat.

Ha az öcsémről lenne szó, akkor a testvéremet választanám, nem tudnám végignézni, ahogy meghal, mindig is nagyon szerettük egymást, társak vagyunk jóban-rosszban, lelkiszemetesként szolgálunk a másik számára.

A szerelmemet. Most jól le fognak pontozni a "család mindenek előtt" elv vallói, de az érveim:

Tesóm

-apám halála után teljesen kihasználta anyámat, nagyszüleimet anyagilag, lopott is tőlük, tőlem is, eladta a ballagásra kapott, egyedi aranymedálomat, anyám örökölt dolgait, köztük voltak emlékek is, anyánk sírógörcsöt kapott, ez meg csak állt és vonogatta a vállát, még neki állt feljebb, kellett a pénz bulikára, menő cipőre

-csak bulizáson jár az agya, felnőtt ember, de mindig meglepi az amúgy is beteg anyánkat valami adóssággal, susmussal, amit aztán anyámnak kell fizetnie, intéznie

-soha nem lehetett rá számítani, csak akkor keresett, ha pénzre volt szüksége, egyáltalán nem beszélünk

-volt rendőrségi ügye, idegeneket károsított meg

-amikor anyánk rosszul lett nem állt fel még a gép elől sem, szerencse, hogy akkor otthon voltam, és tudtam hívni a mentőket, a kórházban nem látogatta

Az élettársam:

-lelkiismeretes, ha valaki rosszul lesz az utcán, rögtön odamegy segíteni

-tiszteli az anyját, apját, anyámnak olyan, mintha a fia lenne

-egy nagyon jólelkű ember

-nagyon sok nehézségen átsegítettük egymást

-lelkitárs

Ennyi.