Valahol mégiscsak igazságos az élet nem?

Az igazságosság emberek által alkotott fogalom, ráadásul nem is egyértelmű, mivel mindenkinek más az igazságérzete egy kicsit. A fizikai valóságban ilyesmi pedig nem létezik, az élet nem igazságos.

Filozófiailag jobban belemászva pedig mindenki ugyanannyit veszít szerintem. A szegény, rossz sorsú, szerencsétlen ember is értékesnek érzi a saját életét, és az ösztöneiből adódóan próbálja védeni, és azért kapar, hogy jobb legyen neki. Ebből adódóan ugyanúgy elveszíti a saját életét, amiből nincs neki több, úgy ahogy a gazdagnak sem. A feltevésed maximum akkor tűnik igaznak, ha külső szemlélőként hasonlítasz össze két ilyen esetet, de az egyén szintjén nincs különbség

A halál pillanatában mindenki egyedül és nullán van.

Akkor már mindegy, mit művelt életében. Vagyis őt magát már nem érinti.

Az ittmaradottak meg azt gondolnak amit akarnak, és úgy marakodnak a koncon, ahogy akarnak.

Az élet (legalábbis az enyém) egy nagy rakás fos.

pont.

Nem értek veled egyet:

1) Aki nem gazdag, miért ne járhatna jól az életben?

2) Aki nem gazdag, annak miért nem ugyanakkora szívás a halál? Attól szerethette még jobban is az életet, mint a gazdag társa.