Eltöltöttem egy délutánt kerekesszékben. (egészséges emberként) Mit gondolok erről?

Én nagyon hasznos, és nagyon bátor ötletnek gondolom.

Szerintem szuper, hogy egy egész délutánt végigtoltál így, ráadásul ennyi, és ilyen változatos programokat csináltál.

Ennél hitelesebb képet sehogy máshogy nem kaphattál volna erről az élethelyzetről, és a leírásodból látszik, hogy tényleg nem csak egy jó poénnak szántad meg tartottad ezt az egészet.

.

Szerintem sokakat érdekel viszonylag, hogy hogy is működik egy kerekesszék, hogy lehet vele fordulni, de ahhoz, hogy ennyire beleasd magad a dologba bizony batorsag és igazi, őszinte érdeklődés kell.

Jó, hogy ilyen részletesen irtal az élményeidről, a benyomásaidról, érdekes volt olvasni, jó látni ezt a nyitottságot, ami benned van.

Amióta elolvastam Jojo Moyes Mielőtt megismertelek című regényét, ami egy ilyen srácról szól, aki lebénult és kerekesszékben él, azóta engem is többször elgondolkodtat ez a téma, illetve sors.

Fontos lenne, hogy ezekről az emberekről a társadalom minél többet tudjon, hiszen ők is részei a közösségnek.

Érdekesnek találom, hogy te ezt így kipróbáltad. Lehet, hogy érdemes lenne orvosnak, ápolónak, gyógypedagógusnak, vagy szoc. munkásnak tanulnod.

Szerintem fontos lenne néha napján mindenkinek átérezni a fogyatékkal élők helyzetét. Nekem a családomban van két kerekesszékes, és elképesztően nehéz dolgaik vannak, attól kezdve hogy egy csomó hely még mindig nincs akadálymentesítve, odáig hogy nem mindegy mit esznek, és az állandó üléstől felfekvések keletkeznek, amit meg sem éreznek sajnos.

A vakok intézete mellett élek, és mindig elcsodálkozom a bátorságukon, hogy egyedül el mernek menni pl boltba, és tudnak tájékozódni a világban. Én is gondoltam rá, hogy kipróbálom egy napra, milyen lehet, de azt hiszem ezt ellenőrzött keretek között biztonságos megtenni. A láthatatlan kiállításra akarok így elmenni.

Szerintem ez tök jó, tartottál egy érzékenyítő tréninget magadnak. Én ugyanezt megcsináltam csak más témában, vakként töltöttem el egy délutánt. A szobatársam egy vakokkal foglalkozó alapítványnál volt gyakon és lett egy jó barátja is aki vak, ők tették lehetővé a dolgot. Szobatársam hazahozott különböző eszközöket, pl. fehér bot, főzést, öltözést segítő dolgok és ezeket használtam. Az épületen belül meglepően gyorsan és könnyen tájékozódtam de az utca már kifogott rajtam. Egy rövid táv erejéig az említett jóbarát vakvezető kutyája is a segítségemre volt, nagyon különleges és szokatlan élmény volt így közlekedni.

Szerintem nagyon hasznosak ezek a tapasztalatok, mert így szó szerint belekerülsz a kerekesszékes/vak/stb. személy helyzetébe és jobban fel tudod mérni, hogy egy adott helyzetben hogy tudsz a segítségükre lenni. És persze rájössz hogy mekkora királyak, ahogy a nehézségek ellenére tök normális életet tudnak élni.

Szerintem tök jó!:)

Esetleg nem gondolkodtál azon, hogy ha mélyebben is érdekel ez a dolog, ilyen pályát válassz a későbbiekben? (pl. gyógytornász, gyógypedagógus)

Én gyógytornásznak tanulok, és mozgássérültekkel szeretnék majd foglalkozni, járok önkénteskedni is rehabilitációs intézménybe, szóval van némi rálátásom már a dologra, és valóban igaz, hogy nagy szükség lenne érzékenyítő tréningekre, mert a többség szerintem nem igazán tud mit kezdeni egy fogyatékkal élővel, feszélyezettek lesznek, nem tudják, milyen hangnemet kell megütni, hogy kell segíteni stb.

Egyébként még az jutott eszembe, hogy ha folytatnád ezt a dolgot és kipróbálnád magad máskor is, lehet önkénteskedni, pl. a kerekesszékes rögbicsapat, a WildBoars minden héten edz, és járnak versenyekre külföldre is, de van kerekesszékes tánccsoport is, és ilyen helyekre mindig elkél a segítő kéz. :)

Ez jó dolog s tapasztalat.

Ám az emberek zömének meg kellene tanulniuk sok mindent, legyen szó szimpla társalgásról, más nézetekről, élet stílusról, külső-belső dolgokról stb.

Lenne hova fejlődni... csak az a baj, hogy a modern társadalom zöme nem jó irányba halad.

Évről évre észrevehető sajnos. Káosz lesz, ha nem változtatunk.

A változáshoz pedig együtt működés kellene, de nem lesz.

Elég csak pl egy kisebb céghez betekinteni. Pl van egy nem alkalmas ember picit magassabb pozicióban, de a kis csoportja csendben tűri.

Féltik az állásukat. Csak elfeledik azt, ha közös erővel lépnének fel - a főnök nem rughatja ki az egész csoportot, ezért azt az egy embert cserélné le.

A tömegnek van ereje, ha van töke.

Észak koreába milyen dúrva lenne, ha minden ott élő ember fellázadna(katonák...stb is) nem lenne aki védené azt a tetűt. Pár talpnyalót meg a tömeg lezúzná.

Persze ez nem ilyen egyszerű.

Mindig van valaki besúgó stb ami akadályozná.

Visszatérve: Én is tisztelem azokat, akik képesek hasonló "hiányossággal" teljes életet élni.