Aki annyira antiszociális hogy gyűlöli az embereket, keserű életet él?

Én antiszociális vagyok, az embereket is utálom, mégsem érzem azt, hogy keserű életet élnék.

Nem érzem magam felsőbbrendűnek, tökéletes sem vagyok. De egyszerűen utálom azt, ahogy az emberek nagy része viselkedik, ahogy egymáshoz és a világhoz állnak. Csak kilépek az utcára és azt látom, hogy mindenki rohan, b..szik a másikra, eltapossa, félrelöki a másikat, rosszindulatúak, pletykákat terjesztenek.

Én például túrázni szeretek.

És hatalmas differencia van a természet és az emberi világ között. Kimegyek hegyekbe, erdőkbe, egész nap megyek, nem látom embert se, maximum 1-2-őt távolról, vagy vonat, autó hangját hallom. Aztán visszaérek a "civilizációba" és mi az első ami szembejön? Csövesek telepednek a jegyautomaták mellé, ordítoznak, piálnak. A vonaton fiatalok piásan ordítanak, a kisebbségekről ne is beszéljünk. A mellettem ülő úgy hallgatja a zenét hogy a mozdony másik végén lévő vezető is hallja.

Aztán hazaérek, élünk egymás hegyén-hátán panelokban, mindenki úgy él mint egy állat a közösségi lét minimális formáját is félredobva.

Igazából azt tervezem, nyáron amikor csak lehet akkor a természetben leszek, sátrazok mindenkitől távol.

"például kisebbségi komplexusokkal rendelkezőek itt úgy érezhetik, hogy kontrollban vannak"

Ez rám annyira igaz, hogy el is röhögtem magam! :D

Szerintem valahol a magunk szeretete és a másokkal való kapcsolatunk szorosan összefügg.

Én introvertált vagyok. Jobban szeretem a magányt, mint az emberi társaságot. De hiába akarok nyitni az emberek felé, mindig visszatartanak a kudarc élményeim. Hogy pl. barátokat tudok szerezni, de megtartani nem. Amikor értesülök róla, hogy a régi barátaim mind beszélnek egymással, sőt van hogy egymáshoz ellátogatnak... akkor én elgondolkozok azon, hogy engem miért nem keresnek, miért csak akkor van kommunikáció közöttünk ha azt én kezdeményezem, miért nem lehet engem "szeretni"? Szóval én magamban keresem a hibát elsősorban, mert az nem létezik, hogy a többieknek működik a barátságuk, csak velem nem.

Ez pedig engem elkeserít, és inkább olyan dolgokra fókuszálok, amiben legalább még jó vagyok. Ez igaz, hogy magányos, de nehéz lenne úgy élnem, hogy mindig azzal kínzom magam, hogy nem vagyok elég jó, ahhoz, hogy emberszámba vegyenek. Ezért új társaságban is elvagyok, de már nem vágyom arra, hogy kötődjenek hozzám, hogy ebből hosszabb dolog kialakuljon.

És van hozzám közel álló ember. Életem egy szakaszában megfordítottam a szerencsémet, ennek az időszaknak a főnyereménye ő. Viszont számomra felfoghatatlan, hogy ő miért szeret, miért marad velem együtt. Nem találtam rá még igazán magyarázatot.

Az emberek mocskos világában èlünk ,ahol csak bemártják az emberek egymást... Az emberek rosszak ès semmirekellők

Èn antiszociális vagyok de szeretek èlni általába animèt nèzek rettentően utállom az embereket de az állatokat nagyon szeretem jó èletet èlek csak utálom az anyámat mert állandóan veszekszik...ezt leszámítva nagyon szeretem az antiszociális èletemet😀