Nyugdíjasok mit csinálnak otthon egész nap, nem unatkoznak?

A nyugdíjasok közül azok, akiknek nincs igénye semmire, azok unatkozni fognak (és hamar leépülnek szellemileg), akik meg elötte is értelmesek voltak, azok továbbra is el tudják foglalni magukat és még véletlen sem lesz idejük arra, hogy unatkozzanak.

A 80 fölötti édesanyám olvas, kézimunkázik, sétál, múzeumokba, köynvtárba, kiállításokra jár, a kertben dolgozgat (a könnyebb munkákat, amiket még fizikailag bír), föz a családra (8 ember), az unokákkal/dédunokákkal foglalkzoik, segít nekik a tanulásban, szóval nincs ideje unatkozni.

Az én szüleim régen sem nagyon mozdultak ki amikor még aktívak voltak. Munka után hazajöttek, tévéztek.

Már évek óta nyugdíjasok és bizony látni lehet a leépülést fizikailag és szellemileg is. Teljesen elzárkóztak a világtól, az emberektől. Mindenkit szidnak és utálnak (sokszor engem is). Sajnos egyáltalán nem tűnik fel nekik mert egymást erősítik a hülyeségükben. Szeretnek kötekedni és lekezelni mindenkit maguk körül. Meg vannak róla győződve, hogy minden jobban tudnak másoknál, úgy, hogy heti 2x mennek ki a lakásból.

Fizikailag is erősen meglátszanak az otthon töltött évek. Elhíztak, lelassultak, jóformán szó szerint csak botorkálnak a lakásban. Látni, hogy sokszor csak néznek ki a fejükből, nem tudják merre indultak vagy miért, állnak, néznek maguk elé.. Plusz a hangulatingadozások... egyszer kötekszek és veszekszek, máskor helyre zökkennek a dolgok és normális vagyok aztán hirtelen derült égből megint kötekedni és vitatkozni kezdek....

Nagyon félek attól, nehogy ilyen legyek. És nem tűnne fel ha ilyen lennék mert másoknak nem hinném el ha mondanák, magamon meg nem veszem észre mert nem egyik napról a másikra történik radikális változás, hanem egy lassú de alattomos folyamat.

Egy volt kolléganőm elment nyugdíjba és közben meghalt a férje. Nem hiszitek el, de az a nő szabályosan kivirágzott! Összejött egy férfivel egy színházi látogatás során, kirándulni jár, jön megy ideoda.... én majdnem 40 évesen egy belassult retardáltnak éreztem magam hozzá képest.

Úgyhogy, ez is fejben dől el. Magamra zárom az ajtót és belenyomom magam egy depressziós masszába, vagy kihasználom a szabadságom és kiveszem a világból amit tudok.

Én örültem, hogy 52 évesen elengedtek nyugdíjba.

Építettem, kerti sütőt, kemencét, kertbe úszómedencét, járok napokra, hetekre pecázni. Havonta 2-3 éjszaka, valamelyik városba szétnézni.

Mátra, Tisza tó, stb, kis csavargás.

Favágás, kutyák, halak, vasmunkák, stb.

Olyan kedvem van, kiállítások, de akár bulikba is járok.