Emberek, akiknek nincs sok barátjuk! Nem érzitek magatokat egyedül? Bánjátok hogy nem vagytok népszerűek?

Nem a mennyiség számít hanem a minőség. Legyen nagyon kevés barát de az igazi és korrekt. Ugyanakkor nem kell az emberi kapcsolatokat sem tújhájpolni.

Falkaálatok, társaslények vagyunk, de autonóm lelkek. Legyünk előbb magunkkal tisztában és rendben.

Néha jó lenne pár barát, de alapvetően elvagyok. Van egy velem kompatibilis párom, lehetne sokkal rosszabb is.

Azt viszont nagyon élvezem, hogy szinte sosem látok embert. Félremetekorszakomat élem. Kár, hogy kommunikatív vagyok és néha szeretem a pörgést :( De ha egyszer lesz pénzem, még keresek magamnak társaságot, jó az is.

Azért igaz barátság remek lenne, de az nehéz ügy. Ritka az, hogy valakire egy életen át számítani lehessen, márpedig nekem nem haver kéne, hanem igaz barát. Bár a haver is jó, csak közel sem annyira.

Az viszont nem szokott rosszul esni, hogy másnak jobb. Maximum az, ha hiányérzetem van a kissé magányos életem miatt.

Mindig szerettem volna a kíváncsiság és az érzés miatt, ha sok barátom lenne. Mindig meglepő volt számomra, hogy egy-egy osztálytársamnak szinte mindenhol vannak ismerősei, vagy akárhova megy, ott talál magának valakit akivel jóban lehet. Velem ilyen soha nem volt, és ez bántott is. Én is elég magamnak való vagyok, nemrég volt egy időszak amikor azt hittem van vagy 8 barátom, de rá jöttem hogy ők nem azok nekem. Két embert tartok barátomnak, akiknek szinte mindent elmondanék, mert tudom hogy nem adják tovább senkinek. Az egyiket ovi óta ismerem, a másikat nagyjából másfél éve, de azonnal jóba lettünk, ami nálam nagy szó. Van, amikor elgondolkodom, hogy milyen lesz kevés emberrel az esküvőm (valamiért olyat szeretnék, ahol nagy a nyüzsgés), még ha rokonokat is hívok, úgy sem lenne meg a 30, de lehet a 20 ember sem. Több pénz maradna mondjuk nászútra :P Na mindegy... Gimiben az osztályomban 90%-ban lányok voltak. Volt egy lány, akivel második évben nagyon jóban lettem. Azt hittem, hogy végre lesz valaki akivel nem csak addig leszek jóban ameddig ott ülünk délelőtt a suliban. Hát nem így lett. Néhány lány csinált egy messengeres csoportot, kb 8-9-én voltak benne és ez a lány is köztük volt. Onnastól kezdve velem már nem igazán foglalkozott, igazi bff-ek voltak az új bandával. Azóta se beszéltem vele. Bánom is meg nem is. Kiskoromban sokkal rosszabb volt, hogy nincsenek/nincs sok barátom. Sokan tartottak szülinapi zsúrokat, én ilyeneket soha. Sokan barátkoztak más suliba járó fiatalokkal, én meg senkit nem ismertem a saját sulimba járó diákokon kívül (max láttam a városban, vagy amikor bejött a facebook és ajánlgatta kiket jelöljek be). Mára sokkal nyitottabb vagyok, még mindig nehezen de könyebben beszélek az emberekkel. Ha most is olyan kis "antiszoc" lennék, mint mondjuk 13-14 évesen, akkor elég nagy gázban lennék.

20/L

Ezek a kapcsolatok többnyire felszínesek,és max az egyetem végéig tartanak.

Utána jön az "igazi élet".És hát elkopnak az ismerősök,a régi "barátok".

Inkább egy illúziónak nevezném azt,hogy az emberek "népszerűek".

Meddig?

Valójában azok az emberek,akik igazán számítanak az életben igen kevesen vannak.

A többi érdekkapcsolat vagy kényszerkapcsolat.