Csak én vagyok ennyire háklis a "személyes teremre"?

Én is gyűlölöm. Múltkor is olyan közel jött egy kolléga hozzám, éreztem a leheletét, elfogott a hányinger.

Sosem veszik észre magukat. Mindig hátrálok, erre közelebb jönnek. Az idősek meg puszit akarnak adni folyton, attól is undorodom. A páromon kívül senkitől nem viselem el a közelséget. Családtagoktól sem.

Uristen 6-os..teljesen igazad van :D

1 honapja lakom itt es basszus. Olni tudnek a 4-es 6-oson :D

Annyira rooooossz

Én mocskosul gyűlölöm ha a személyes terembe lépnek emberek.

Például tömegközlekedés. Ülök halál kényelmesen, erre leül valaki, neki passzíroz az ablaknak, nem fér el a karom az övétől. Ha állunk akkor szagolhatom idegenek büdös hónalját, érzem ahogy a nyakamban szuszognak. Ha ülök akkor úgy állnak meg emberek, hogy a f..szuk a számtól 10 centire van, ami férfiként némi kényelmetlenségre ad okot.

Ha csak tehetem, akkor várok mindig következőt vagy megyek pár megállót gyalog. Inkább legyen +30 perc hazaérni, de ne kelljen másokkal nyomorogni.

Vagy igazi kedvencem, a téli/nyári zárt, befűtött, nem szellőző villamos/busz. Amikor jön és konkrétan nem lehet belátni az ablakra lecsapódott párától. Konkrétan telített a levegő és mindenki a másik elhasznált levegőjét szívja. Megspékelve persze az egész beteg, göthös emberekkel. Ilyenkor fel nem szállok.

Illetve sajnos Pesten is kezdenek bunkók lenni az emberek. 10 éve még simán hagytak helyet leszállásnál, manapság meg a legtöbb esetben úgy kell leverekedjem magam mert amint nyílik az ajtó már jönnek fel. Vagy éppen csak bambulnak a metró ajtaja előtt és eszükbe nem jutna, hogy esetleg a fent lévő 30 ember leszállna. Kedvencem mikor meg is jegyzik, hogy "elnézést nem tudok felszállni". Persze hogy nem, mikor nem engedi a többieket leszállni.

Sorban állásnál meg ölni tudnék.

Kezdjük ott, hogy van amikor 1 sor van, de több kassza/kiszolgálóhely. Amelyik felszabadul, oda megy a sor elején álló ember. És mindig vannak azok a büdös parasztok, akik szépen elkezdenek mellém szivárogni, és ha jobbra-balra szabadul fel egy hely akkor már startol is el mellőlem, mert hát "ő áll közelebb".

Vagy szinte mindenki neki szokta tolni a sarkamnak a bevásárló kocsit. De komolyan. Állok kényelmesen, erre bumm. Előrébb lépek...bumm. Ilyenkor szoktam a mucsi féle villanyszerelés szöveget felmondani hangosan, "mi a f..szt csinálsz, hát a s..ggemben érzem a véreres f..szodat, álljál már hátrébb b..zdmeg. Általában ez hatásos.

Illetve mindig vannak a türelmetlenek, sóhajtozók, mérgelődők.

Azt is "szeretem" amikor állok a szalag végénél, előttem még 3 ember. De a mögöttem lévő néni kihasználva a szabad 10 centit a szalagon rögtön elkezd lökdösődni és pakolni. Nem egy esetben még rosszallóan néznek vagy megjegyzést is kapok, hogy "nem menne előrébb?". Mintha bármivel előrébb lenne azzal, hogy 1 perccel hamarabb rakja fel a szarjait miközben 10 percig fog ott állni amúgy is.

És vannak sajnos kollégáim, ismerőseim akik 10 centiről kommunikálnak. Velük gyakorlatilag egy táncolás a beszélgetés, mert mindig lépek egyet hátra, ők meg előre.

Túl van lihegve az egész!

Ez a tipikusan élő fába is belekötök, mer' olyan kedvem van...