Csak én vagyok ennyire háklis a "személyes teremre"?
Gyűlölöm ha sorban kell állni, akár postán, akár boltban, mert az emberek mindig túl közel jönnek, boltban sokszor a nyakamba lihegnek. Attól hogy igy rám mászik, nem jut előrébb, mégis állandóan ez van. Múltkor is egy asszonnyal ezen összeszólalkoztam, hogy ne kelljen már minden lélegzetvételét éreznem és meg neki állt feljebb.
Csak én vagyok erre ennyire dilis?
Ami még eszembe jutott: a bevásárlókocsit nekem is mindig a fenekembe tolják, volt, amikor egy bunkó öregasszony a szalagon egymásra kezdte dobálni a joghurtokat amelyeket venni akartam, hogy “több hely legyen neki”, nem bírtam türtőztetni magam, lökött előre engem.
Egyszer meg tavasszal nagy melegben azt hittem ott halok meg amikor az első ülésen az ablaknak nyomott egy ellenőr a távolsági buszon, és elaludt(!!!) a fejét a vállamra rakta. Felálltam mintha le akarnék szállni, akkor szerencsére felébredt, de nagyon idegőrlő helyzet volt. Egyszerűen undort vált ki belőlem ha valaki közel van hozzám. Középsuliban télen a buszon elviselhetetlen volt amikor mögöttem köhögtek vagy tüsszentettek. Fúj még a visszaemlékezés is undort vált ki belőlem.
Ahh de jo ezeket olvasni :D
Olyan szinten megnyugtato,hogy nem vagyok idegbeteg es mast is idegesitenek az emberek :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!