Mit tegyek? Semmi kedvem semmihez, élni sincs kedvem.

Hosszú lesz ezért előre is bocsi.

Régebben még sok tervem volt, körbe akartam utazni a világot,céget szerettem volna alapítani,legalább 3 nyelvent tanulni,ki akartam gyúrni magam igaz gyúrtam is 2 évet de aztán abba hagytam így vissza estem, önvédelmet is tanultam de már oda sem járok ezért már azt is el felejtettem néhány dolog kivételével.

Szóval 10 éves korombam elköltöztünk addig minden rendbe volt a suliba , aztán új suli először még voltak barátaim aztán 12 évesen egyik napról a másikra mint ha össze esküdtek volna ellenem minden barátom ellenem volt hozzám sem szóltak sokáig szóval ki közösítettek pedig semmit sem tettem,aztán el keztek mindent mondani nem hagytak békén verekedtem is volt amikor győztem de leginkább vesztettem hat az egy ellen nem értettem miért van ez? el mentünk valami orvoshoz az azt mondta hogy én lassab vagyok mint a többiek és visszahúzúdó, félénk, szóval egy barátom sem lett, 14 lettem el ballagtam, aránylag akkor még voltak terveim ezekután középsuli ott azért már akadt barát de igazán olyan barátom egy sem volt akire tényleg számíthattam volna, teltek az évek jött az érettségi szerencsére sikerül, ezekután mivel érettségivel nem lehet sok mimdent csináli ezért választottam egy szakmát amit félig szeretek igazából a szüleim mondták hogy csináljak egy szakmát, most itt vagyok szakmán és már semmi tervem sincs,néha szeretem csinálni néha nem.

Semmi sem motivál már.

Falun lakunk pár barátom volt itt is de már nem nagyon beszélünk én hívtam őket többször is hogy menjünk ide vagy oda de senki sem akart jönni csak nagyon ritkán akkor sem ért rá mimdenki, ők engem egyszer vagy talán háromszor hívak valahova összesen, de arr kellet rá jönnöm hogy én csak ilyen pót ember vagyok szóval ha nem ért rá valaki akkor én mentem helyette szóval engem kihasználtak késő jöttem rá, ugye vannak házimunkák a ház körül nem csak fűnyírás ezeket még aránylag meg csinálom de már ugye idősebb vagyok és a szüleim egyre több dolgot bíznak rám, igazából a fűnyírás az még nem lenne gond de emellet még egyébb dolgok is vannak amit már néha de inkább már egyre többször nem bírok és nem is nagyon akarok csinálni, meghalt a papám ezért mamám már idős így ott is a házi munka ránk maradtt, így is sok idő el megy itthon a tenni valókkal de ha még oda is le megyek akkor már tényleg nincs semmi időm, én ezt már nem bírom apámat mamám depressziósá tette, hiába momdtam neki hogy orvos kéne ő erre majdnem nekem jött anyám állt ellé, anyám allandóna sajnáltatja magát mien sok dolga van és álltalában munka előtt és után is a tv nézi igaz közben néha csinál is valamit, barátaim nincsenek, sehova sem járok már,semmihez sincs kedvem, lehet hogy már én is depressziós vagyok, amit én akarok abba mimdig belekezedk de félbe hagyom vagy nagy nehezen megcsinálom de inkább már bele sem kezdek semmibe, félek hogy úgy sem tudom meg csinálni, azon gondolkoztam már hogy ha el költöznék hétha jobb lenne, apám akar a faluba élni neki ez az állma igaz hogy csak hétvégén van itthon de mikor haza jön mindig fáradt szóval leginkább én csinálok itthon mindent meg mamámnál is, anyám sem akar itt élni el vagyunk szigetelve a világtól, már tényleg elegem van mindenből egyébként ez kb 17 évesen kezdődött most vagyok 19 éves és én már fel adom inkább, nem is tudom mit tegyek? sok dolgot megpróbáltam, újra edzeni, motivációs videók sem segítenek, ki tűzöm a célokat de már azok sem motivalnak, most lehet hogy hülyeséget írtam azt sem tudom hogy mit írtam? hülye is vagyok, lehet hogy senki se olvassa el ezt szóval nem is tudom miért írom ki ezt?