Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Félek szeretni és kötődni,...

Félek szeretni és kötődni, mit tegyek!?

Figyelt kérdés
18 évem alatt annyiszor kiábrándultam már az életből, hogy az valami döbbenet. Minden emberben, akit közel engedtem magamhoz (mert eleinte érdeklődtek felém, kíváncsiak voltak rám) kivétel nélkül óriásit csalódtam. Túlidealizáltam őket, úgy gondoltam hibátlanok, felnéztem rájuk, már szinte rajongtam értük, megbabonázott a vélt személyiségük, ugyanakkor ez a rajongás hiába is volt mindig leplezett és felderíthetetlen, számomra mindig kellemetlen és szánalmas volt az érzés, hogy egy cseppnyi szeretetért és odafigyelésért kiadtam magam teljesen. Még inkább fájdalmas a tény, hogy egy kis idő után mikor felnyílt a szemem és megláttam a valódi arcukat, valós személyiségüket, akkor vettem csak észre, hogy nem érdeklem igazán őket. Nem hatottam rájuk úgy, mint ahogyan ők rám. Rendszerint ezek a személyek női és férfi tanárok voltak, illetve harmincas és negyvenes éveikben járó kollégák. Sokakkal megszakadt a kapcsolatom, hiszen ha én nem kerestem őket, ők sen engem. Voltak akik profán módon lerázták a ténylegesen végtelenül udvarias kezdeményezésemet, holott soha sem zaklattam senkit se. Nem bombáztam üzenetekkel az egyéneket, félévente, ha ötször kérdeztem rá, hogy s mint vannak, hogy megy soruk. De ők többnyire válaszra sem méltattak, akik pedig igen, azok nem kérdeztek vissza, nem érdeklődtek felém. Sajnos realizáltam, túl naiv vagyok én ehhez a kemény és embertelen élethez. Mostanra már félek megnyílni az embereknek, még a kortársaimmal is megtartom a kellő távolságot. Vannak barátaim, igaznak mondhatók, eljárunk szórakozni, programokra, többnyire meghívnak, mert nekem az anyagi helyzetem ezt nem teszi lehetővé. Hiába is küzdök, dolgozok, fejlődök. Ugyanakkor egyik barátom sem ért meg őszintén engem, hiszen hogy is várhatnám, ha én sem értem önmagam. Úgy érzem, a sok csalódás egyre inkább lehúz a mélybe. Folyton hibáztatom magam és azon gondolkodom, mi a baj velem, hogy ezt érdemlem. Sajnos arealizáltam gondolataimmal és a mentális problémáimmal, ami évek óta fennálló az életkörülményeimből adódó bipolaritás, mániás depresszió teéjesen egyedül kell megküzdenem. Van, hogy keményen állom a csatát, de máskor összetörök és dührohamokban, síró vagy épp nevetőgörcsökben, veszélyes élvezetek hajhászásában csillapítom a bennem kavargó őrület morajlását. Önpusztító életet élek és a sok-sok őszintétlen emberi kapcsolatom miatt egyre jobban elhatalmasodik rajtam a mérhetetéenül vad

2018. júl. 13. 10:05
 1/5 A kérdező kommentje:

... a mérhetetlenül vad életvitel.

Hogyan változtassak? Mit tegyek, hogy egészségesen kötődhessek az emberekhez és ne keressek példaképeket, szülő pótlékokat?

2018. júl. 13. 10:06
 2/5 anonim ***** válasza:
92%

Szerintem, nem szégyen, ha van olyan ember a környezetedben, akire felnézel. Mindenkitől tanulhatunk valamit.

Az, hogy te hogyan vélekedsz valakiről, nem kell feltétlen összhangban lennie azzal, hogy más mit gondol rólad, vagy mekkora szerepet kapsz az életében.

2018. júl. 13. 10:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
0%

18 éves vagy és már ki vagy ábrándulva az életből..? *facepalm* egyrészt a bajaidat tényleg egyedül kell megoldanod igen. vagy pedig a pszichomókus, de NE várd azt légyszíves hogy majd jön egy egészséges ember és téged fog pátyolgatni amikor hisztirohamot kapsz. amíg ezt nem tünteted el, addig azt tanácsolom hogy ne is akarj kapcsolatot. félsz megnyílni az embereknek, ebben mi a rossz mégis? nem is kell megnyílni nekik egyrészt mert igazán senki se kíváncsi rád, másrészt meg neked is jobb ha megtartod magadnak a dolgaidat. minden ember felszínes, minden emberi kapcsolat felszínes. vagy 99% mielőtt valaki nyavalyogna. a legtöbb embert az érdekli mikor megkérdezi hogy mizu? hogy semmi, veled? vagy pedig max csak a jó dolgok. de most látom azt is hogy idősebb tanároknál próbálkoztál.. omg jó hogy lezárnak, van eszed? manapság már mindenhol azt hallani hogy ezt rúgták mi mert kefélt a diákkal ezt rúgták ki mert molesztált stb stb. vagy azt hitték hogy apakomlexusos kislány vagy (bár lehet az vagy), és szét akarod nekik rakni, vagy azt hogy ki akarod belőlük csikarni azokat a mondatokat amikkel feljelentést tehetsz molesztálás néven. ha meg nők voltak a tanárok akkor meg simán csak idősebbek és nem találnak közös hangot egy kislánnyal, ami meg szinték érthető. ha az iskolában kedvesek, az azért van mert más a környezet. nekem is volt olyan tanárom aki még filmeket is adott óra után ajánlott hogy nézzem meg, meg erősködött hogy menjek el az utolsó osztálypartira ami náluk volt, de ettől még nem hittem azt hogy odavan értem vagy valami. xd. egyszerűen ez a tanár feladata.


azt meg nem tudom hogy milyen borzasztó életkörülmények miatt lettél mentális (gondolom neked is elváltak anyádék és napi egy ezresből tengődtetek öten mi?), de már 18 vagy, nyugodtan a magad lábára állhatsz ha valami nem tetszik, ha nem tart el rendesen anyuci apuci, és megteremtheted a saját életedet. és mégegyszer, nagyon gyorsan felejtsd el a hisztizést meg az akármilyen "önpusztítást", mert ha még bele is kerülsz egy kapcsolatba (vagy nagyon szépnek kell lenned hogy így kelljél valakinek, vagy a csávónak kell undorítónak lennie), és a másik fél azt látja hogy nem fejlődik nálad ez a dolog, ÉS nem is teszel érte hogy fejlődjön, akkor az a kapcsolat nem fog sokáig tartani (és te meg emiatt megint kiborulsz, gondolom, szóval tegyél magadnak jót). szívesen.

2018. júl. 13. 10:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:

#3

Kérlek, ne oszd az észt olyasmivel kapcsolatban, amiről szemmel láthatóan a legkevesebb fogalmad sincs, és ne bagatellizálj puszta hisztivé egy olyan (esetenként igen súlyos) mentális betegséget, mint a bipoláris zavar. Köszike.

2018. júl. 13. 11:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:

Szia.

Említetted a tanáraidat.Nálad például azt csinálták,hogy tanítottak x ideig aztán le se szartak az utcán vagy máshol hogy hogy vagy,kell-e segíteni?

Sajnos ilyen álatcok mögé bújt szemétládák vannak,akik nem érdemelnének semmi jót,mégis van családjuk pénzük,de egy valami mégse:lelkük.Meg tudlak érteni teljesen,engem is már csak a vázam tart össze lassan.Lassan én is kezdek tönkre menni idegileg a saját helyzetemben,amit valljunk be nem egy stresszmentes,tul stabil elet.Es sajnos nem az en hibambol ered,hanem van jonehany szennylada akik sz@rt csinalnak.

Pszichologust vagy kineziologust probaltal?

Azt sokaknak szoktak javasolni,allitolag hatekony.

2018. aug. 6. 18:28
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!