Az élet nem fenékig tejfel?

Hozzáállás kérdése.

Az élet adott,tőled függ hogy mit hozol ki belölle😀

Mond ezt az osztálytársamnak, akit elütött egy autó, ami pirosban hajtott át és felhajtott a járdára, majd a srác elvesztett két lábát és soha nem áll fel neki és nem élvezheti a szexet.

Neki mond, annyi az élete, amit kihoz belőle!

Remek pap lesz belölle.

(Bocsánat a feketehumorért,de ha már muszáj volt idejönnöd negatìvkodni)

Oké,feladom.Az élet egy sz*r,kudarcok és balszerncsék sorozata.A végén pedig jön a biztos halál.

Most örülsz vazze'? 😀

De igen,senkinek nincsenek problémái,ha jóindulatú vagy másokhoz,te is csak azt kapod vissza,soha nem találkozol kötekedő emberekkel,minden kiszámítható,nincsenek betegségek sem,megéri megbízni mindenkiben,hiszen csak az csalódhat másban,aki önmagában nem bízik.

Én,mint személyes spirituális gurud,biztosíthatlak erről.Hívtál a kérdéseddel,és jöttem.

Ja nem is ,vicceltem:D

Végletekben való gondolkodás az egyik önámítás, amivel saját gondolataidat teszed tönkre hosszútávon. Nem egészség. Kognitív torzításnak hívja a szakma. És komoly betegséghez vezet.

A csukott szemmel való világszemlélet számomra gyengeség. Aki tudja, hogy nem fenékig tejfel az élet, az képes felkészülni a kihívásokra, az képes erőt meríteni a nehéz szitukból is, az reálisan látja a helyzetet és nem esik pofára olyan gyakran, mint aki mindenhol csak jót akar látni.

Nem csak a 100 % pozitív és a 100% negatív létezik. Közte vannak a gondolkodó emberek.

Pesszimizmus=realitás,Optimizmus=naivság mi?

Nyilván élni kell az egészséges pesszimizmussal is,de ha túlzásba viszed be is vonzod.Tudod:Az jön be,amit kifelé adsz.

Ezt a hozzáállást én sem régóta gyakorlott,de eddig működik 😀

Korábban én is mindenhez negatìvan álltam,annyival volt más hogy ha megtörtént a csalódás kijelenthetem,hogy "előre tudtam" 😀