A jó élethez egy jóadag szerencse kell, igaz?

Az IQ, EQ, mentális egészség, normális neveltetés, semmiképp se mélyszegénységbe szülessen az ember, legyen tehetsége valamihez, ismerje azt fel, tudjon küzdeni de tudjon lazítani is, legyen kitartó, de ott és abban, amiben kell. Legyen lelkileg erős, realista és mindig tudjon felállni.

Ezek nem a sikerhez, de a normális élethez kellenek. Nyilván nem mind, nem azonos mértékven stb, de ezek nélkül nehéz boldogulni.

Például az, hogy biorobot vagy és szenvedsz a munkahelyeden, de jobbra váltani esély sincs, nem jó élet.

Egy autoimmun betegség nem jó élet. De egy erős reflux se azért... Vagy egy szívbetegség, pláne ugye ha nem tudják jól kezelni.

Ha 30 éves korodig számolhatsz 1 db rövidebb párkapcsolattal, holott folyamatosan dolgozol magadon, akár szakemberrel is, az se jó élet.

Kellenek a szerencsefaktorok, lásd 3. kommentm.

3. kommentem.

Én megpróbáltam kijönni a biorobotságból.

A 21 nap szabadságból 10-15 vizsgákra, vizsgákra tanulásra, forgalmi vizsgára, sikertelen állásinterjúkra ment el. Ami nem, az orvosra vagy szerelőre. Fél nap szabadság nincs, a cég a legkevésbé se rugalmas.

Tavaly is, idén is.

Idén eddig 5 nap szabadság ment pihenésre (nem összefüggően), abból is az egyiken barátoknak segítettem.

5 nap. Novembert írunk.

A tanulás és eü okok miatt nemhogy félretenni nem tudok, fogy a pénzem.

Most például 3 hónapja ugyanabban a sportcipőben járok dolgozni, futok, járok boltba és minden, mert nem merek költeni.

Munkatársak úgy köszönnek el, hogy jó pihenést. Mondjuk ezt eleve nem értem, kinek van ideje pihenni?

Nekem az életem abban a 3 órában, miután hazaértem: vagy angoltanulás, vagy egyéb tanulás, vagy tanfolyam, vagy orvos, vagy ügyintézés. Mióta dolgozó ember vagyok.

Úgyhogy kimondhatatlanul fáj, amikor azt állítják, csak tenned kell magadért, miért nem tanultál?

Szerencse az egész.

3. komment