Hogyan éljek át úgy dolgokat, mint mikor 'fiatal' voltam? Ti is megváltoztatok, ahogy felnőttetek?

Ez most úgy hangzott, mintha most mindimum 50 lennék, de nem... Még 'csak' 21 éves vagyok.

A problémám olyan, amit talán nem is tudok normálisan szavakba önteni. Úgy érzem nem úgy élek meg dolgokat, mint régen. Most mintha minden felszines lenne, minden egyes helyzet amibe kerülök, minden beszélgetés. Mióta felnőtt lettem és tudom hogy mikor miért mondok dolgokat, azóta tudom azt is, hogy más miért mond dolgokat. Egy példa lenne erre, hogy pl mikor valaki panaszkodik nekem, esetleg megsajnálom, együttérzek, de nem igazán foglalkozok a dologgal, titkon még arra is gondolok milyen jó, hogy nekem nincs ilyen problémám. Ezért mikor én panaszkodok valakinek és erre válaszol, tudom hogy azt is felszinesen mondta hisz úgysem érdekli igazán.

Vagy amikor társaságban, barátokkal töltöttem az időm akkor testben és lélekben egyaránt ott voltam, élveztem az alkalmat és kikapcsolódtam, tudtam hülyéskedni. Most, ha együtt is vagyunk olyan mintha egy részem hiányozna, beszélgetek meg ez-az, de mintha közben minden másra is gondolnék egyszerre. Már nem tölt el olyan örömmel, már nem élem át úgy a dolgokat.

Ha elmegyünk kirándulni már az sem az igazi, attól kezdve hogy mi van a kutyámmal, nagyszüleimmel, a ház ég-e , holnap milyen idő lesz és mennyi pénzem marad, minden a fejemben van és eltelik az idő úgy,hogy át sem éltem a pillanatokat.Most ha beszélgetek is, egyszerre 5 gondolat van bennem és pluszba még azon izgulok, hogy jól mondjam el amit akarok és rögtön túl agyalok mindent. Lövünk pár képet és beugrik, hogy jé ott voltam, de emlékeim, érzésekkel teliek nem maradnak.

Már egy jó ideje... Kb olyan 16 éves koromig rendben voltam. Azóta csak rohan velem az idő és most itt vagyok, ezen agyalok.

Remélem értitek mit akarok mondani.

Hogyan lépjek ki ebből? Hogyan éljek át újra dolgokat, úgy normálisan, mint régen? Veletek mi a helyzet, normális ami történik velem?