Erről le kellene szoknom? Ha esetleg igen akkor hogyan?
Van egy olyan oldalam/arcom/hozzáállásom, hogy megjátszom a naiv-tudatlant miközben nagyon nem vagyok az. Nem csinálok hü|yeséget csak kezdetnek javarészt hallgatok és kérdezgetek aztán szépen beszélgetük/üzletelünk vagy ismerkedünk tovább és egy ponton magamtól és jól időzítve elkezdek tömbösítve, összeszedetten beszélni, irányítani, véleményt alkotni és kifejtem a véleményem.
Az első fázisban kb 99.9% pontossággal kibukik ha a partner tettetett figyelemmel, lenézéssel áll azon embertársaihoz akik véleménye szerint szerényebb adottságúak mint ő. Mivel gyámoltalannak tűnök (nem is kimondottan direkt mert ilyen naiv, kisfiús arcom van) így elkezd finoman átütni egy fura íz a beszélgetesen, egyből levágom, hogy mi az. A második fázis két esetben fordul elő, ha úgy érzem, hogy át kell vegyem a beszélgetés irányítását a cél érdekében vagy ha úgy érzem, hogy megérdemli a partner hogy kicsit szembesítsem magával. Ilyenkor, ahogy írtam is elkezdem dominálni a tárgyalást és gyakorlatilag tántoríthatatlanul rávezetem a partnert a lényegre. Ilyenkor megesik, hogy olyan perspektívába helyezem a partnert ami addig számára nem létezett.
A dolog eredményei valahol számszerűsíthetőek valahol csak nyilvánvalóak, viszont ez nem tudom mennyire etikus.
Mellette szól, hogy sosem élek szemrehányással, jellememből teszem, jól bánok mások hibáival, ill. segítek nekik konstruktív önkritikát gyakorolni.
Ellene szól, hogy...?
Példa: elmentem megcsinálni a teherautó jogosítványt, vezettünk pár napot az oktatóval, szerencsétlenségére benézte, hogy én biztos szeretem ha ordibálnak velem és odáig mentünk, hogy már kérdezni sem lehetett tőle mert rögtön ugatott, hogy én azt miért nem tudom m~g, stb..jó oké, belül csak vigyorogtam..vizsga előtti napra gondoltam megnevelem mert hátha akkor az utánam jövő tanulókkal normális lesz..pont kapóra jött egy besorolás ahol üvöltött, hogy akadályoztam egy autóst, miközben nem is látta, hogy hol jött mert épp telefonon írkált..elkezdtem neki adagolni a valóságot, kiakadt, üvöltött, félre akart állítani amit persze nem hajtottam végre csak szépen lekövettem a hangerejét és cseverésztünk, mikor személyeskedett akkor én is, ha szidott akkor én is őt, stb..
végeredmény, elkussolt és másnap már normálisabb volt meg azóta sem kerül el ha valahol találkozunk..
ez egy elég szélsőséges példa amúgy tehát ez legtöbbször lezajlik ordibálás nélkül..
Maradhat?
Tehát azért, hogy helyzeti előnyhöz juss, gyakorlatilag kamuzol magadról.
Szerinted ez jó vagy rossz?
"Mellette szól, hogy sosem élek szemrehányással, jellememből teszem, jól bánok mások hibáival, ill. segítek nekik konstruktív önkritikát gyakorolni."
Ez kifogásnak tűnik. Az az "oldalad/arcod/hozzáállásod", amit felvázoltál, nekem pökhendinek és lekezelőnek tűnik.
Sajnálom azokat, akik nyíltan állnak hozzád, amiért cserében ezt kapják.
Persze, értem, hogy olyan eset is lehet, amikor így "szellemi fölényben" meg tudod leckéztetni a másikat, de ha ez rendszeres, és mindenkihez így állsz, akkor egészen biztosan jön még kutyára kamion.
Nem azzal van a baj, hogy megpróbálod kiismerni a másikat, hanem hogy ezt valamifajta szellemi/erkölcsi piedesztálról letekintve teszed.
Na, de természetesen ez csak az én véleményem, szerencsére nem ismerjük egymást, nyilván nem is fogjuk, a vélemény meg olyan, mint a s3gglik.
engem az vonz ehhez legjobban, hogy így egy minőségi baráti, üzlettársi, partneri, rokoni kört tudok szelektálni..egy tényleg fainosat..akik bár nincsenek sokan de velem lesznek még akár a nyomoromban is
látom én is sokakon hogy bánják, hogy beleláttam a valójukba de felejtéssel, érzékeltetett megbocsátással ez a rész enyhíthető szokott lenni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!