Mit tegyek ha szét fog esni az életem? Tobbi lent

Apád ostoba. A szüleid debilek. Tipikus kis senkik, akiknek egy saját gondolatuk sincs. Sajnállak téged :(

Az a baj, hogy nem tudsz kikapcsolódni, meg szorongsz. Ezért nem tudsz öszpontosítani arra, amit csinálsz (bármit is csinálsz). Néha ki kell kapcsolódni, hogy HATÉKONY maradj. Persze a posztkommunista szülőknek fogalmuk sincs mit jelent ez a szó

Szerintem nem lennenek tanulasi problemaid, ha a szuleid nem tartananak lelki terror alatt. A cukorbetegsegednek sem tesz jot a stressz. Probalj meg segitseget kerni az iskolapszichologustol, vagy az osztalyfonoktol, vagy - fuggoen a lakohelyedtol, a helyi csaladvedelemnel. Ez a fajta lelkiterror hosszutavon csak tonkretesz megjobban.

Melyik fajta cukorbetegseged van?

Figyi, ez durva és egyáltalán nem csoda, hogy az állapot csak romlik. Nincs támogató szülői háttered, ez a helyzet, hiába mentegeted őket. Támogató szülő pont magasról tojik a jegyeidre, viszont a lelkiállapotodra, egészségedre fokozottan odafigyel. Ráadásul szerencsétlen szüleid rendkívül műveletlenek és az agyukat sem használják, különben rájönnének, hogy ordibálással nem lehet senkit sem motiválni, csak megfélemlíteni, aminek meg súlyos felnőttkori negatív következményei lesznek. Hajmeresztő az is, hogy hagyják, hogy napi 4 órát aludjál, amikor az egészséges alvás is nagyon fontos, különösen fejlődésben lévő szervezet számára. Nézzük feketén fehéren: a szüleid egyenesen az életedre törnek! Borzasztóan primitívek!

Feltétlenül mondd el az osztályfőnöködnek a helyzetet és az iskolapszichológust is keresd fel, illetve a háziorvosodat is érdemes megkérdezni. Ezeknek mondjuk az lehet a kockázata az ofő vagy a háziorvos esetében, hogy "alkalmatlanok" és kapcsolatba lépnek a szüleiddel, hogy kérdőre vonják őket, és a primitív apádnak ez olaj a tűzre. De ha felkészült szakemberek, akkor ezt képesek finoman lekommunikálni a családod felé és elérhetik, hogy találjatok valamilyen segítséget. Elmondanám, hogy mindkét szülődnek nagyon használna egy kiadós pszichoterápia, mert ők azok - különösen az agresszív apád, de az őt támogató társfüggő anyád se piskóta - akik erre a családodból legjobban rászorulnak, nem Te. De pont mivel ennyire primitívek, a maximumnak azt tudom elképzelni, hogy családterápiára mentek, vagyis olyan pszichoterápiára, ahol a terapeuta nem csak veled, hanem a szüleiddel is foglalkozik, megérteti velük, hogy kinyírnak Téged a saját frusztrációikkal. Persze nehéz ezt most még belátnod, mert kiszolgáltatott vagy nekik, de a viselkedésük oka nem Te vagy, hanem a saját aberrált kényszerképzeteik, aminek nincs semmi alapja. Ha egy nyugodt, támogató háttérrel rendelkező fiatal lennél, akinek nem nézik a jegyeit, csak biztosítják, hogy kialakuljon egy saját élete, felfedezze, miben tehetséges, miben nem, eközben ők csak egyszerűen szeretnek, az lenne a biztosítéka annak, hogy tényleg "legyen belőled valaki". Abból csak egy idegroncs lesz felnőttkorára, akit élni se hagynak. És még egy ötlet: a [link] - akikkel szintén nyugodtan kapcsolatban léphetsz, akár első lépésként is. Bántalmazott gyerekeket segít és megnyugtatlak, hogy csak az alapján amit leírsz, Te egy messzemenően bántalmazott fiatal vagy. Terrorizálnak, akadályoznak az életkorodnak megfelelő szükségletek kielégítésében, veszélyeztetik az egészséged, sőt, az életed is!

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de a szüleid mindent kisajtolnak belőled, a lelkiállapotodra meg tojnak.

Értem az összefüggést, amit a kortársaidról írtál. Sajnos nem attól lesznek jobb jegyeid, hogy egész nap görnyedsz a könyvek fölött, hanem attól, ha van elég időd kikapcsolódni és pihenni is.

Nyugodj meg Kislány, és a tanulás mellett keress olyan hobbikat, amik feldobnak, és kellő energiát tudsz gyűjteni belőle, legyen az sport, tánc, kézművesség, rajzolás.

Sajnos ennyi idős koromban az én szüleim is hasonlók voltak. Mégis azt javaslom, hogy menjél közösségbe többször. Ismerj meg olyan fiatalokat, akik hasonlóak hozzád, és beszélhetsz velük a leckétől kezdve az élet nagy dolgairól is. Egy olyan szakkör vagy foglalkozás, amiket felsoroltam, egyáltalán nem az ördögtől való.

Engem pár lépés választott el a cukorbetegségtől (inzulinrezisztens vagyok), de egészséges étkezéssel, és jobb lelkiállapottal sokkal jobban érzem magam a bőrömben.

Akinek teljesen természetes, hogy barátok veszik körül, az soha nem fogja megérteni, mekkora élmény, amikor hónapok/évek múlva végre közelednek feléd a kedves és pozitív emberek.

Ugyanakkor a szüleidnek is el kéne fogadni, hogy nem lehet mindenki mindenből kiemelkedően jó. Általános iskolában szín kitűnő voltam, míg gimnáziumban szinte az összes reál tárgyból különösen gyenge osztályzatai voltak. Én, és ők is elfogadták, hogy a humán tárgyakhoz van érzékem és tehetségem, így én is beláttam, hogy azzal kell többet foglalkozni, ami érdekel, hiszen nem lehetsz egyszerre matematikus, irodalmár, fizikus, filozófus, orvos, feső-mázoló.