Csak nekem van elegem a köszönésből? Miért kell ebből ekkora mizériát csinálni?

Nekem már elegem van belőle, mert már nem tudom kitalálni, hogy kinek hogyan köszönjek. Akit személyesen ismerek azzal nyilván nincsen probléma, de új ismerettségnél, ha bemutatnak valakinek vagy idegeneknél pl. pénztáros, pincér, pultos, ügyintéző stb. már nem tudom, hogy hogyan köszönjek. Eleve nehéz megállapítani, hogy az illető kb. hány éves vagy hozzám képest idősebb/fiatalabb, akkor az sem mindegy, hogy milyen minőségben van jelen vagy milyen okból találkozunk, milyen kapcsolat van közöttünk, az pedig már tényleg túlmutat a képességeimen, hogy megállapítsam, hogy mi a másiknak az óhaja, sóhaja.

Eddig ahhoz tartottam magamat, hogy hivatalos helyeken pl. bankban magázódom, erre mostanában rendre letegeznek és Szia-val köszönnek nekem és kb. hülyének néznek, hogy miért magázódom, mikor mindketten fiatalok vagyunk. Ugyanígy, egy másik alkalommal pedig lecsesztek, hogy hogyan merészelek én tegeződni és mit képzelek magamról, ez nem egy kocsma stb.. A múltkor egy középiskolás pénztáros lány kérte ki magának, hogy én mit tegezem le. Az 50 éves nő pedig felháborodik rajta, hogy nem tegezem, hanem magázom, mert "nem olyan öreg ő". Csomó nálam idősebb felnőtt ember letegez és akkor én találjam ki, hogy most azt akarja, hogy tegeződjünk vagy csak ő tegez és én magázzam, mert az ő szemében még "kislány" vagyok. A múltkor már a 'Jó reggel kívánok"-kal is probléma volt, mert a másik szerintem akkor már a 'Jó napot kívánok' lett volna az aktuális... Szóval egyre inkább azt tapasztalom, hogy senkinek nem jó semmi, mindenki kikér magának mindent, mindenbe belekötnek és én ezen már nem tudok kiigazodni. Nem értem, hogy miért kell ezt ennyire túlbonyolítani.