Miért bántják azért az embert, mert tanulni akar vagy nem csak a pénz érdekli?

Mondjuk azért nem tanul mást, mert nem érdekli? Erről beszéltem, amikor azt írtam, hogy mások egyszerűen úgy csinálnak, mintha nem lenne az embernek semmilyen érdeklődési köre, preferenciája, véleménye stb., hanem csak tanulja azt, amit elé tesznek vagy követi a pénz szagát. Nekem is úgy mutogatnak mindenféle képzéseket, mintha én még soha életemben nem hallottam volna róluk és ők hoznák meg a világosságot az életembe, hogy létezik pl. informatikus mérnök, közgazdász meg orvos képzés is... Mintha azért választottam volna ezt a szakot, mert nem hallottam a többiről vagy pedig jönnek azzal, hogy akkor biztosan nem vettek fel másik, "normális" szakra. Az fel sem merül, hogy azért választottam azt a szakot, mert egyszerűen az érdekelt. Az engem, a páromat és anyukámat is hajtja, hogy minél többet tanuljunk, képezzük magunkat és szakmailag vigyük valamire, viszont ez sokszor nincsen összhangban az anyagiakkal. Anyukám egyetemet végzett óvodapedagógus, több tanfolyammal és továbbképzéssel a háta mögött, de közel 40 év után sem keres nettó 300.000 forintot (bár amúgy azért az éhenhalás vagy nélkülözés is túlzás). Ha pedig olyat választottunk volna, ami átlagosan jól fizet, akkor pedig pont a másik tényező hiányozna... Én (és még sokan mások) nem tudnám elképzelni az életemet úgy, hogy évekig tanulok azért, hogy utána egy olyan területen dolgozzak, ami engem nem érdekel, amihez nincsen semmilyen affinitásom, motivációm és ez teljesen független attól, hogy mennyi pénzt kereshetnék.

Írtam, hogy "Nem azt mondom, hogy a megélhetést teljesen figyelmen kívül kell hagyni vagy, hogy nem fordulhatna elő olyan élethelyzet, ami ezt felülírhatja, de én ezt akkor is túlzásnak érzem." Túlzásnak érzem, ennyi. Azt teljesen rendben van, hogy az élet pénzbe kerül, mindenért fizetni kell és abból nem lehet megélni, ha az ember "élvezi" a szegénység vad romantikáját meg mit tudjam én... ez világos. Én nem csodálkozom rá arra, ha valakinek fontosak az anyagiak is és pályaválasztásnál vagy munkakeresésnél azt is számításba veszi, hogy mennyire jövedelmező az adott terület. Ugyanakkor arra már rácsodálkozom és nem értem (ettől még eszembe nem jut szidni a másikat vagy beleszólni, mert ez mindenkinek a saját dolga), hogy hogyan lehet valakinek teljesen mindegy, hogy mit tanul és milyen munkát végez, ha jó pénzt kap érte cserébe. Ha valakit egy jól fizető terület érdekel, akkor szerencsés, de nem mindenki ilyen és szerintem ettől nem lesz se rosszabb, se kevesebb. Viszont sokan még mindig ez alapján ítélik meg az embert, mert ha pl. nehéz és felelősségteljes munkával kevés pénzt keresel, akkor kapásból hülyének néznek.

Szerintem is vannak ebben azért túlzások. Személyes tapasztalatom ugyan nincsen, de van a környezetemben (családban, barátok között) is több szakmunkás, van munkájuk és nem keresnek rosszul, de azért az sem igaz, hogy olyan kimondottan fényesen élnének. Én is azt látom, hogy inkább arra igaz ez, aki vállalkozó és nagyban csinálja vagy simlizik össze-vissza, esetleg sikerül nagyon jól elhelyezkednie egy olyan cégnél, ahol tényleg jobban megfizetik, de felénk ez ritkább. Viszont szerintem az kevés, hogy van egy szakmád, sőt még az sem biztosan elég, ha értesz is a szakmádhoz. Nem azt mondom, hogy nem lehet szakmával jó pénzeket megkeresni, de én nem gondolnám, hogy ez annyira egyszerű vagy általános lenne. Ahogyan nem lesz minden egyetemista kutató tudós, minden iskolaelhagyó Bill Gates, úgy nem lesz minden szakmunkásból kőgazdag profi mesterember sem. Szerintem.

Nem mondtam olyat, hogy nem lehet jó fizetésért olyan munkát végezni, amit szeret is az ember, nyilván van ilyen is. Csak nem mindenkinek esik egy halmazba a kettő , valakit több dolog érdekel stb., van ilyen. Viszont nem tudom, hogy mégis mit kellene akkor csinálnom? Mármint azt írod és mások is sokan mondják, hogy "Itt azzal van a baj, hogy te már fiatalon beéred ennyivel, hogy tanulsz egy szakmát, mert állításod szerint érdekel, de már most tudod, hogy 120ezret fogsz vele keresni."... Ez nem jó, de nem tudom, hogy mit kellene tennem. Én sajnos vagy nem sajnos nem egy olyan szakma iránt érdeklődöm, ami keresett és kifejezetten megfizetik és én nem az a típus vagyok, akit a pénz motivál (meg amúgy az sem, aki mástól sajnálná vagy ilyesmi, szóval én tuti nem fogok mások anyagi helyzetén rágódni). Lehet, hogy felvennének csomó más szakra is vagy jelentkezhetnék csomó szakmára, mert úgy is ingyenesek stb., de szerintem, ha nem érdekel, nem nekem való, akkor teljesen felesleges. Ha esetleg el is végzem és meg is tanulom, akkor sem szeretném úgy leélni az életemet, hogy van egy végzettségem és egy munkám, amit nem szeretek. El nem tudnám képzelni magamat pl. programozóként, akkor sem, ha sok pénzt kereshetnék vele. Lehetséges, hogy tényleg a mekiben kötök ki vagy lesz valami sz*ul fizető gagyi melóm, mit tudjam én, de én akkor is tudom azt, hogy megpróbáltam és tettem azért, hogy sikerüljön megvalósítani a céljaimat. Nekem ez fontos. Mi mást kellene tennem? Hagyjam ott az egyetemet és menjek el dolgozni egy kifőzdébe, gyorsétterembe vagy gyárba egy szál érettségivel? Vagy menjek ki külföldre mosogatni, takarítani, felszolgálni? Vagy végezzek el valami mást, ami nem vonz? Nekem egyik sem szimpatikusabb, de pont ezekkel találkozom, mert állandóan mondogatják. Amúgy igen, nem tudom megértetni senkivel sem, mert mindig az a válasz, hogy "ma már mindenki tud legalább egy idegen nyelvet és a nyelvtudás alap", ugyanígy az ápoló barátom és az óvónő anyukám is azt hallgatja, hogy semmit sem ér a munkája és a tudása.