Akinek olyan álom a felnőtt élet, az hogy csinálja?

A holdkórosoknak álom az élete. Meg az elmebetegeknek. Értelmes ÉBER tudatú ember nem alszik, hanem a lehető legjobban JELENLÉTBEN él, a lehető legjobban végzi a munkáját, élő-eleven emberi kapcsolatokat keres, (nem fb-éli az életét) és magas-szintű alkotásokkal foglalkozik, ha marad ideje - olvasás, zene, alkotás, általában a művészetekkel (nem kóvályog a neten)

És tudomásul veszti, hogy mindez nehéz, embernek lenni nagyon nehéz.

8 orat dolgozom. Igazából annyit sem, mert 15.50-kor mar megyunk a kapu felé. Es ebbe benne van a fél ora kajaszunet is.

Nem tulorazom.

2 órás utazassal megzavarodnek.

Fél orat utaztam faluról a munkahelyemre.

Most ugyanaz a meló 5 perc, kisvarosban lakom.

250 ezer videken, de mivel egyedül dolgozom, igy elegge be kell osztani.

Szamlak, orvos, bevásárlás meló után.

Es millioszor inkabb felnott elet mint az iskolas evek. Pedig nem voltrossz a suli sem.

Senkinek sem álom az élete, csak pozitívabban áll a dolgokhoz, mint te, kérdező!

A többit az 1.# már leírta, egyetértek!

Én szeretek felnőtt lenni.

A gyerekkoromat utáltam (tettek róla a szüleim ill az iskola, hogy így legyen), most először érzem magam kicsit szabadabbnak.

Jelenleg nem dolgozom, egyetemre járok, de korábban én is 8-10 órában dolgoztam. Egyetlen egy olyan munkahelyem volt, ahol azt éreztem, elmegy felettem az élet, ahol 10 órát dolgoztam naponta (úttal együtt 14-15), sose kaptam egymás után két szabadnapot, esélyem nem volt kipihenni magam. Egy zárt, ablak nélküli, neon fénnyel világított helységben tettük a semmit egész nap. Ott gyorsan fel is mondtam, csak akkor épp nagyon kellett a pénz. Utána lett más.

Az összes többi helyem szerettem, holott többnyire kereskedelemben és vendéglátásban dolgoztam.

Viszont nagyon jót tett az érzés, hogy felkelek, megyek, csinálok valamit, és mivel szerettem a munkám (egy munkahelyért máig fáj a szívem, de szerettem a többit is), és még fizetnek is érte.

Szorosan ugyan, de kijöttünk, amire nagyon kellett, arra jutott.

Szabadidő ugyanígy.

Nem lennék még egyszer gyerek, nekem abból csak a rossz jutott.

Ez nem tényszerű leírás, hanem felsoroltad mindenből a legrosszabbat.

A férjem otthon dolgozik, én 5 saroknyira, nem túlórázunk, az ebédidőt se kell pluszban ledolgozni, főzni is szoktam, sportolni néha a gyerekekkel együtt, és szoktam találkozni a szintén kisgyerekes barátaimmal.

Nem álom, de nem is akkora szíváshalmaz, mint ahogy lefestetted.