Az emberek miért hisznek el minden szrt amit az interneten olvasnak?

Hiába szépítjük az ezó lett a vallást helyettesítő vallás. A nagy világvallásokban már csak a fanatikusok hisznek és azok az emberek akiknek szükségük van "vezetésre" az ezóban találták meg az új vallásukat. A leleményesebbek meg egy iszonyatosan jó pénzkereseti lehetőséget.

A tudomány sajnos nem volt képes ezeket a rétegeket saját magába "szocializálni". Ennek alapvetően az az oka, hogy a tudomány nem igazán működik plug'n'play módon. Sok jelenség megismeréséhez szükség van alap ismeretekre, egyéb jelenségek ismeretére. Az EZO más. Ott egymás mellett léteznek egymásnak gyökeresen ellentmondó nézetek és vélemények és mindenki úgy válogat ahogy akar. Ezért népszerű.

Utolsó: Plusz tegyük hozzá, a tudomány egy nagyon negatív töltetű szóként, fogalomként él az emberek jelentős részében.

Ott van egyszer a saját életünkben minket érő tapasztalás. Hol találkozik először a gyerek bármilyen tudománnyal?

Az iskolában.

És az iskola jellemzően hogyan néz ki egy 7-18 év közötti gyereknek-kiskorúnak?

Bemegy nyolcra, fáradt, ha távol lakik a sulitól akkor egy jó 40 perces zötykölődéssel indítja a napot, kb senkivel nem tudott még érdemben egy jó szót váltani, de már jön a kötelezettség, tessék kussban ülni, körmölni, mert órai munka egyes meg még akármi lesz abból ha nem figyelsz oda. És ezt szorozd meg még 5-6 ilyen körrel, 5-6 ugyanilyen óra 15 perc semmire se jó szünetekkel feldarabolva.

Aztán haza, és otthon is sok gyereket egy feszült légkör vár. Legyen jó tanuló, nem engedheti meg magának egyetlen tárgyból sem a szülei elvárásaihoz képest az alulteljesítést, bla bla bla...

Egyszóval kialakul egy Pavlovi reflex az iskola utálata és a tudomány között. Az iskola által érzett gyomorgörcsöt és undort kapcsolja a tudománnyal.

Csengő és kaja féle érzékkapcsolás módjára itt is kialakul a reflex.

Egy életre megutál minden tudományt, és amint kikerül az iskolai intézményrendszerből, azonnal dacosan ellene fog menni. Mert senki nem akar az elnyomójára utólag kedversen visszagondolni.

A matek az b...szódjon meg, a fizika szintúgy, a kémia szintúgy. Mert csak kudarc élményeket, negatív tapasztalatokat kapcsolnak hozzá. Ami NEM a gyerek hibája. Mi mást kapcsoljon hozzá?

Ha az értelmi képességeimet 12 évig egy olyan tantárgy útján mérjük, amit rühellek, nincs affinitásom benne, és a rendszernek is van sara abban hogy alap hiányosságaim vannak, akkor még szép hogy utálni fogom azt a tárgyat.

Én jelenleg biológia BSc-n vagyok. A biológiát, mint természettudományt szeretem. Tisztában vagyok vele, hogy mint segédtudományra, a matematikára is szükségem lesz, és egy alapvetően hasznos dolog LENNE.

Azonban még itt is egy átgondolatlan pusztulat sz#r módon történik ennek a tárgynak az oktatása.

Egyszerűen nem veszik észre az oktatásért felelős illetékesek, hogy a diákoknak nem a szellemi szintkülönbségei szablyák meg egy tárgyhoz való hozzáállásukat, hanem az hogy milyen visznonyt alakítanak ki azzal a tárggyal.

A tudomány ezért indul rögtön hátránnyal a legtöbb ember világnézetében. Mert az ordibáló, flegma Karcsi bácsi jut eszünkbe róla, aki 7-ben meg is mondta hogy ő nem akar velünk foglalkozni.

Sokaknak volt ilyen Karcsi bácsija, csak épp máshol, más néven.

Plusz ami még ugyanehhez kapcsolódik, de kicsit más, az a történelmi emlékezet.

Kik is mondogatták ezt a nagy tudományosságot mint ideológiai hátteret?

A szocializmus pártvezérei.

Pontosan azok a pártvezérek, akik fenntartották az ÁVH-t, a besúgó rendszert, a kényszerbeszolgáltatást, az államosítást. A társadalomnak a memóriájában ez ismét csak egy asszociációt szül. Aki tudományossággal próbál meg érvelni, az nyilván komcsi.

Sajnos a kommunizmus jól lejáratta az olyan fogalmakat mint materializmus, vagy tudomány.

És mint fentebb elhangzott: Ez lett az új vallás. Nincsen hit nélküli ember, mindenki hisz valamiben. Ennek a hitnek az irrealitása változik. Van például a pozitivitás, ami egy egyszerű hit. Azon alapul, hogy pozitivan állsz az életedhez, jövődhöz.

De van például a csodákban, jóslásban, istenségekben való hit, na az már bőven az irrealitásra fogékonyabbaknak a hite.

Az ezo ezt a réteget elégiti ki.

És ami jó benne, és előnyösebbé teszi a kereszténységgel, vagy más, szervezett egyházakba formálódott vallásokkal szemben, hogy nincsen olyan erős kötöttsége. Nincsen kötelező normarendszere.

Tulajdonképpen kapsz egy dobozt, tele ezo dolgokkal, és válogasd ki mi tetszik belőle. Hihetsz a sorsban, meg a horoszkópban, de a csakrákban már nem kell. Vagy hihetsz a csakrákban, varázs kristályokban, méregtelenítő rezgésnövelő kövekben. De akár mindben egyszerre is.

Nem hiszi el mindenki. Rossz körökben mozogsz, ha olyanokkal vagy körülvéve, akik teljesen másmilyenek, mint te vagy. Persze erről nem te tehetsz... csak próbálj meg törekedni rá, hogy magadfajtákat is megismerj.

Kérdésedre válaszolva: mert valójában a "butább", hiszékenyebb emberek (nem mind, de némelyik) is keresik az "igazságot" az életben, hogy úgymond mi van a dolgok mögött, mi az élet, mi a létezésünk mögöttes értelme, stb. Csak éppenséggel az IQ/EQ/tájékozottság hiányából fakadóan kevésbé működik náluk az a szűrő, ami alapján valamit elhisznek, valamit nem.

Illetve talán senki sem jött még rá, mitől függ, ki miben hisz. Baromira intelligens emberek, tudósok hisznek a kereszténységben is, pedig tulajdonképpen annak sincs több valóság-alapja, mint az ezoterikus akármiknek - csak éppen gyakoribb és elfogadottabb társadalmi szempontból, mint az ezotéria. Talán.