A környezetedben ki az, aki a legjobban idegesít, és falra tudnál mászni már attól is, ahogy beszél, vagy ahogy viselkedik?

Kedves 2es, nem gondolnám, hogy 1es mocskolta volna az édesanyját.

Nálam is hasonló a helyzet. Nagyon-nagyon szeretem anyukámat, és (lehet pont ezért) zavar egy jó pár dolog a viselkedeseben, szokasaiban. És a fent említett kezmosas hiánya dolog pont az egyik, és ha szépen finoman szólok neki ezért, sértődés a vége, de nem változik a dolog. És ez minden olyan dologgal így van, amit alapból meg kellene tenni, de sajnos még én érzem kellemetlenül, hogy szólnom kell, és a végeredmény a megsértődés. Nem írok konkrét dolgokat, mert kibeszelni semmiképp nem szeretném, és bánt, hogy pont vele kapcsolatban érzek így.

Szóval nem egyszerű, mert nem haladunk, és tudom, ahogy idősödik, ez egyre nehezebb lesz. És még így is nagyon szeretem őt.

Az unokatestvérem. Szerencsére mostanában nem találkozunk olyan sokat. A mi családunkban (a tág családban, a szűk családunk az normális, szeretetteljes) nem szokás megmondani a frankót szemtől szembe, akkor sem ha az az igazság. Mert akkor te vagy a szemét. Pontosítok, a fiatal generáció (20-30) befoghatja, az idősebbektől ez elfogadható. Mindegy, szóval az unokatestvérem egy hihetetlenül önző, nagyképű, bunkó és pofátlan. Olyan higgadtsággal tud közölni dolgokat amit akar, ami más kárára de a saját hasznára válik hogy kinyílik a bicska a zsebemben. Szemrebbenés nélkül kimondja hogy - most mondok valamit-, add el nekem az autód ami ér 6 milliót, mondjuk 2 milláért. Mert ő meg akarja venni. Annak ellenére hogy tudja, hogy a másik is pénzből él.

Kis tapló megjegyzéseket tesz, és megszokta hogy nem szól rá senki, mert kis korában(pár évesen) beteg volt, de kinőtte, és semmi baja már szintén kiskora óta. Azt hiszi ő a világ közepe. És még bunkó is. Én sok mindent tolerálok, de őt már nem vagyok hajlandó. Tudnék még mit írni, de felesleges. Így is többet írtam mint amire a kérdező kíváncsi.

Az angoltanárom, mert állandóan fenyeget(ett), hogy nem enged vizsgázni, és mindig sajnàltatta magát, aztán mosolyogva végig írta majdnem mindenkinek az egyest, majd előadta, hogy az ő lánya csillagàsz. Mindezt tananyag helyett.

Általánosban is az angoltanàrom volt az a személy akit nem bírtam elviselni. Egy igazi vörös hajú, idegbeteg, alkoholista nő volt. Mindig torkaszaladtàból üvöltött már amikor belèpett az ajtón akkor. És ő is beszélt a tananyag helyett mindenről, természetesen üvöltve, és minden nap elmondta nekünk, hogy még segèdmunkàs sem lesz egyikünkből sem.