Miert utalom magam a nap végén ígyis-úgyis?

Alapvetően kedves vagyok, viszonylag szorgalmas dolgozom a celjaim elerese érdekében, nem nagyon van bennem rossz szándék, ha tudok segitek. A külsőmmel se vagyok annyira rosszban napközben, persze stresszelek rajta, de elvagyok vele, megszoktam, meg tudom, hogy jobb lesz. Jobb leszek, minden téren, probalok fejlődni.

Viszont a nap végén hazaerve, mar az ágyamban feküdve mindig elkezdem utálni magam. Nem tudom. Egyszerűen csak egy undorító senkiházi ri**cnak érzem magam. Es nem tudom miért. Csakúgy. Ez az érzés van, és ram tör minden este. Pedig a többi ember is csak ritkán hord el mindennek, hogy mennyire elcseszett egy ember vagyok, es azt is szinte csak mergükben. Viszont megis elcseszettnek erzem magam, és nem tudom miért, miben, hogyan. Erre is annyit bírok mondani, hogy csakúgy.

Ez miért van? Lehet valami betegség, vagy biológiai oka? Vagy simán csak gyökér vagyok es elcseszett?