Hogy tudnám kiégetni magam?

Én is ilyen vagyok, sajnos nem csak a rosszat veszi el.

Nekem rohadt jó életem van, voltam depressziós tudom milyen amikor az ember nem tudja értékelni a jót. Most kb hasonlóan értékelem, nem érdekel sem jó, sem rossz. Sikert sikerre halmozva "ok ez is meg van, következő". Nincs meg az a sikerélmény ami másoknál, persze a kudarc érzése sem lenne meg, ha lenne ilyen.

Miért akarod ezt? Gondolom valami erős negatív behatás ért és azt hiszed ez a helyes út.

#5

Anélkül, hogy lebecsülném a problémáidat, elmondanám, ha olyan súlyúak lennének, akkor nem kellett volna a kérdést feltenned, mert kiégnél rásegítés nélkül is.

Osztom az előttem szóló véleményét. Nem kell ahhoz segítség, megy az magától is, ha valóban szükséges, mint védelmi mechanizmus.

És tényleg nagyon nehéz kimászni belőle.

Ha tudsz angolul, hallgasd meg ezt, vagy olvasd el a szövegét: three days grace - pain. Totálisan igaz. Voltam (és készülök megint) az érzelemmentes korszakban. A fájdalom jobb volt. Akkor legalább éreztem, hogy élek és ember vagyok, nem csak egy sétáló halott.